Pavelkovits Béla : Vörös ködben

A Hunyadi hadosztálytól az Uralig
Szüleimtől nemzeti, iskoláimban keresztény-katolikus érzelmű nevelést kaptam, ami meghatározta későbbi gondolkodásomat és magatartásomat. A háború a mi családunk életét is megváltoztatta, legvégső, tragikus szakasza felborította, mikor a pusztító vörös medve átcsörtetett a Kárpátokon. Krónikám az ellenállásra kész, fegyvert ragadó, az ifjúság színe javából felkelő fiatal önkéntesek kilátástalan vállalkozását örökíti, egészen az összeomlásig, hogy végül az idegenlégióban, vagy a szovjet lágerekben és a gulágokon végződjön a nemzeti tragédia. A hadifogságból hazatérve csak úgy élhettem, hogy számat óvatosan nyitottam, és lázadozva bár, de elfogadtam a kommunizmus hazugságai által nyújtott sovány lehetőségeket. Hát sokra nem vittem, de nem bántam meg semmit! Fejet soha nem hajtottam, derekam sem görnyedt, csak éppen annyira, hogy megmaradjak. Talán azért, hogy megírjam azok kálváriáját, akik megtették, amit megkövetelt a Haza!