Vörös Géza (1897-1957) festőművész emlékkiállítása - Merítés a KUT-ból VIII.

Vörös Gézát a húszas-harmincas években készült kiemelkedõ alkotásai révén a két világháború közötti magyar festészet franciás irányvonalának egyik legjelentõsebb művészeként tarthatjuk számon. Munkássága a megélénkülõ műkereskedelemnek köszönhetõen került az érdeklõdés középpontjába. Életében festményei gyakori szereplői voltak a KUT, a Tamás Galéria, az Alkotás Művészház és a Fészek Klub kiállításainak.
A festő a bohém művészek életét élte. Budapest pezsgő belvárosában ugyanazokat az útvonalakat járta be, amit mi is nap mint nap megteszünk, a talán nemsokára újjáéledő Andrássy úti Japán kávéház teraszán üldögélt, rajzolta művészbarátait, a kor íróitól, színészeitől hangos Fészek Klubban töltötte estéit. Párizsban Modigliani, Matisse műtermét látogatta, korai munkáin éppen ezért fedezhető fel az École de Paris (Francia Iskola) hatása.
Életművének nagy részét műtermi enteriőrök, csendéletek, aktok, portrék, keletiesen burjánzó növényi kompozíciók teszik ki. A korai hűvösen finom, szecessziós-art-decós festményeivel ellentétben az 1930-as évek végétől már nem vonalas, hanem plasztikus, természetszerű előadásmód jellemzi műveit.

A Haas Galéria Vörös Géza kiállításán a művész teljes életművéből „merít”, de legnagyobb számban az életmű legfontosabb részét képező, 1920-30-as években készített festményeket mutatja be, reprezentatív fő művek szerepeltetésével, magángyűjtemények és múzeumok anyagából válogatva.

Tűzve.