kategóriák

kosár

üres a kosár
nincs bejelentkezve

Barthes, Roland : Világoskamra-Jegyzetek a fotográfiáról

  • leírás
  • további adatok

Sorozat: Mérleg.

Egy névbejegyzés golyóstollal a címoldalon.

...

Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérome-nak egy fényképe (1852). Döbbenten mondtam magamnak – s döbbenetem azóta sem csökkent -:"Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt." Néha beszéltem erről a nagy rácsodálkozásról másoknak is, de mivel senki sem osztozott benne, sőt senki nem értette (az életben sokszor maradtunk így egyedül), elfeledkeztem róla.

A Fotográfia iránti érdeklődésem elmélyült. Kijelentettem, hogy a film ellenében szeretem a Fotográfiát, de nem tudtam különválasztani a kettőt. Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. „Ontológiai” sóvárgás fogott el, mindenáron tudni akartam, mi a Fotográfia „önmagában”, milyen lényegi vonás különbözteti meg a másfajta képektől. Ez a sóvárgás azt jelentette, hogy a technika és a mindennapi gyakorlat evidenciáit leszámítva, a Fénykép napjainkban tapasztalt, félelmetes mértékű elterjedése ellenére sem voltam biztos abban, hogy a Fotográfia létezik, hogy van saját „géniusza”.

Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérome-nak egy fényképe (1852). Döbbenten mondtam magamnak – s döbbenetem azóta sem csökkent -:"Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt." Néha beszéltem erről a nagy rácsodálkozásról másoknak is, de mivel senki sem osztozott benne, sőt senki nem értette (az életben sokszor maradtunk így egyedül), elfeledkeztem róla.

A Fotográfia iránti érdeklődésem elmélyült. Kijelentettem, hogy a film ellenében szeretem a Fotográfiát, de nem tudtam különválasztani a kettőt. Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. „Ontológiai” sóvárgás fogott el, mindenáron tudni akartam, mi a Fotográfia „önmagában”, milyen lényegi vonás különbözteti meg a másfajta képektől. Ez a sóvárgás azt jelentette, hogy a technika és a mindennapi gyakorlat evidenciáit leszámítva, a Fénykép napjainkban tapasztalt, félelmetes mértékű elterjedése ellenére sem voltam biztos abban, hogy a Fotográfia létezik, hogy van saját „géniusza”.

Egyszer régen a kezembe került Napóleon legfiatalabb öccsének, Jérome-nak egy fényképe (1852). Döbbenten mondtam magamnak – s döbbenetem azóta sem csökkent -:"Ezek a szemek, amelyeket most látok, még látták a Császárt." Néha beszéltem erről a nagy rácsodálkozásról másoknak is, de mivel senki sem osztozott benne, sőt senki nem értette (az életben sokszor maradtunk így egyedül), elfeledkeztem róla.

A Fotográfia iránti érdeklődésem elmélyült. Kijelentettem, hogy a film ellenében szeretem a Fotográfiát, de nem tudtam különválasztani a kettőt. Nem hagyott nyugodni ez a kérdés. „Ontológiai” sóvárgás fogott el, mindenáron tudni akartam, mi a Fotográfia „önmagában”, milyen lényegi vonás különbözteti meg a másfajta képektől. Ez a sóvárgás azt jelentette, hogy a technika és a mindennapi gyakorlat evidenciáit leszámítva, a Fénykép napjainkban tapasztalt, félelmetes mértékű elterjedése ellenére sem voltam biztos abban, hogy a Fotográfia létezik, hogy van saját „géniusza”.

állapot:
kategória: Könyv > Művészet > Fotográfia >
kategória: Könyv > Filozófia >
kategória: Könyv > Esszé, tanulmány >
kiadó: Európa, 1985
cikkszám / ISBN: 0013656
kötés: fűzve
oldalszám: 139
könyv nyelve: magyar
Powered by Axio
Twitter
Twitter
Google+
Blogger
Pinterest
Youtube

kosár

üres a kosár