Iszkander, Fazil : Vérbosszú

Sorozat: Európa zsebkönyvek
"… Amikor a szóbeszéd eljutott a majorig, Mahaz senkinek sem szólt egy szót sem, elhagyta a majort, a felső csegemi úton leereszkedett a hegyről, s a házát megkerülve a Szabid völgykatlanba ment; ott az áldozati diófánál megesküdött, hogy a véréből iszik annak, aki a városban vagy bárhol másutt foltot ejt az ő Hikur lánya becsületén. – Hikur valóban nem mondta neked, hogy megesküdtem: ha ez még egyszer előfordul, iszom a véréből annak, aki elköveti? – kérdezte Mahaz… – Valamikor mondta – sóhajtotta Saliko. – Hiszen én nem erőszakkal… – Ha egy kisgyereknek, mondjuk, mérgezett cukorkát adsz, az sem erőszak. Nem igaz? – kérdezte Mahaz… – Bűnös vagyok – mondta Saliko… – Hah! – nevetett föl gúnyosan a pásztor, és oda sem nézve, a kése után nyúlt, kihúzta tokjából, s hegyével az ég felé bökött. – Ezt neki mondd…" A címlapon könyvtári bélyegzéssel