kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Molnár Ferenc : Útitárs a száműzetésben
- leírás
- további adatok
Jegyzetek egy önéletrajzhoz
A század első felében Molnár Ferenc nevét itthon és külföldön is megtanulták. 1939-ben azonban el kellett hagynia hazáját, a fasizálódás elől Svájcba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt, New Yorkban halt meg 1952-ben. Utolsó műve ez a kötet, amelynek eredeti kéziratát – a kiadói utószó szerint – New Yorkban sem sikerül föllelni, ezért az Útitárs a száműzetésben – magyar író alkotásához képest szokatlan módon – fordításban jelent meg először Magyarországon, 1958-ban. ; A „Jegyzetek egy önéletrajzhoz” alcímet viselő kötet a megkésett szerelem, az igaz barátság krónikája. Önvádtól terhes emlékezés ez Vandára, a szerző titkárnőjére, aki tökéletes útitársként kísérte az írót, egészen addig, amíg korai halála (1947) el nem szólította Molnár Ferenc mellől. „Vanda meghalt – életem fénye kialudt” – írja emlékező sorainak kezdetén a szerző. Majd Vanda alakja, jelleme formálódik teljessé, a kínlódva életrehívott emlékezés jelen idejűségében. Ez a törékeny teremtés, aki hallatlan tehetsége, empátiája révén minden rezdülését képes volt „fogni” szeretett főnökének, olyan feltétlen odaadással, érzékenységgel és megejtő őszinteséggel – mégis szinte észrevétlenül – állt Molnár mellett, amellyel hallatlan biztonságot adott munkaadójának. Molnár érzelmeit a – Vanda halála után értelmezett – szemérmes, plátói szerelem hatotta át, ám ennek a belsőleg és külsőleg is tökéletesen tiszta nőnek a testét soha, csakis a lelkét „ölelhette” meg. Az önéletrajzi jegyzetek végén olvasható drámarészlet, halottsirató méltó emléket állít ennek, a páratlan kisugárzású asszonynak, aki földi mércével szinte nem is volt mérhető, hiszen leginkább a szentekhez, angyalokhoz volt hasonlatos. Lírai képsorokban elevenednek meg a munkában eltöltött amerikai esztendők, és a krónikás szomorú számvetése „És íme, ez a vége az ellenállhatatlan kényszerből íródott töredékes, zavaros, soha meg nem írandó, halva született színdarab-vázlatnak”. – Molnár Ferenc életművének megkerülhetetlen darabja a kötet.
A század első felében Molnár Ferenc nevét itthon és külföldön is megtanulták. 1939-ben azonban el kellett hagynia hazáját, a fasizálódás elől Svájcba, majd az Amerikai Egyesült Államokba költözött. Itt, New Yorkban halt meg 1952-ben. Utolsó műve ez a kötet, amelynek eredeti kéziratát – a kiadói utószó szerint – New Yorkban sem sikerül föllelni, ezért az Útitárs a száműzetésben – magyar író alkotásához képest szokatlan módon – fordításban jelent meg először Magyarországon, 1958-ban. ; A „Jegyzetek egy önéletrajzhoz” alcímet viselő kötet a megkésett szerelem, az igaz barátság krónikája. Önvádtól terhes emlékezés ez Vandára, a szerző titkárnőjére, aki tökéletes útitársként kísérte az írót, egészen addig, amíg korai halála (1947) el nem szólította Molnár Ferenc mellől. „Vanda meghalt – életem fénye kialudt” – írja emlékező sorainak kezdetén a szerző. Majd Vanda alakja, jelleme formálódik teljessé, a kínlódva életrehívott emlékezés jelen idejűségében. Ez a törékeny teremtés, aki hallatlan tehetsége, empátiája révén minden rezdülését képes volt „fogni” szeretett főnökének, olyan feltétlen odaadással, érzékenységgel és megejtő őszinteséggel – mégis szinte észrevétlenül – állt Molnár mellett, amellyel hallatlan biztonságot adott munkaadójának. Molnár érzelmeit a – Vanda halála után értelmezett – szemérmes, plátói szerelem hatotta át, ám ennek a belsőleg és külsőleg is tökéletesen tiszta nőnek a testét soha, csakis a lelkét „ölelhette” meg. Az önéletrajzi jegyzetek végén olvasható drámarészlet, halottsirató méltó emléket állít ennek, a páratlan kisugárzású asszonynak, aki földi mércével szinte nem is volt mérhető, hiszen leginkább a szentekhez, angyalokhoz volt hasonlatos. Lírai képsorokban elevenednek meg a munkában eltöltött amerikai esztendők, és a krónikás szomorú számvetése „És íme, ez a vége az ellenállhatatlan kényszerből íródott töredékes, zavaros, soha meg nem írandó, halva született színdarab-vázlatnak”. – Molnár Ferenc életművének megkerülhetetlen darabja a kötet.
állapot: | |
kategória: | Könyv > Szépirodalom > Próza > |
kiadó: | Táncsics, 1958 |
cikkszám / ISBN: | 0030093 |
kötés: | fűzve |
oldalszám: | 357 |
könyv nyelve: | magyar |