új symposion. 13. évf. 143. szám. 1977. március

Grafikai szerkesztő: Maurits Ferenc.

Az Új Symposion egy irodalmi, művészeti folyóirat volt, amelyet 1965-ben, az Ifjúság című újvidéki lap Symposion című mellékletéből alapítottak jugoszláviai magyar irodalmárok. A folyóirat 1983-as betiltása után elég rendszertelenül jelent meg, majd a balkáni háborúk idején, 1992-ben végleg megszűnt.

A lap szerkesztői, munkatársai közé tartozott Tolnai Ottó, Domonkos István, Gion Nándor, Végel László, Danyi Magdolna, Thomka Beáta, Sziveri János, Fenyvesi Ottó, Balázs Attila, Szombathy Bálint, Radics Viktória, Fekete J. József és még sokan mások.

"Az Új Symposion a hatvanas-hetvenes években fogalommá vált az egész magyar nyelvterületen, egy olyan szellemi, irodalmi műhelyt és mozgalmat jelölt, amely a Vajdaságban nemcsak egy-két-három ma is alkotó nemzedék indulására hatott döntő erővel, hanem (részben ebből következően) az egész vajdasági (akkor inkább jugoszláviainak nevezett) magyar irodalom elmúlt évtizedekbeli arculatára is. Sőt, hatóköre még azon túl is terjedt: a hatvanas-hetvenes években a korabeli (egyetemes) magyar irodalomban uralkodó beszédmódokhoz, stílusirányokhoz képest radikálisan más, leginkább klasszikus avantgárd és neoavantgárd ihletésű, a szélsőséges kísérletezést is felvállaló törekvéseivel felhívta a figyelmet az irodalmi alkotásmódok pluralizmusára és - mivel legjelesebb szerzőinek alkotásaival érdemben tágította és gazdagította az egyetemes magyar irodalom szemhatárát - a magyar irodalom értékszerkezetének többpólusosságára is." - Elek István.