Kínaiból fordította és az utószót írta: Miklós Pál.
Vincze Lajos illusztrációival.

Lao Sö színműve, amelyet 1958-ban mutatott be a pekingi Művész Színház, a szokatlanul választott „főhősével” és formájával keltett feltűnést hazájában. A darab címszereplője egy pekingi teaház, ennek félévszázados életéből ragadott ki a szerző három történelmi pillanatot.
A darab szereplői a teaház törzsvendégei: a régi kínai városi élet összes jellegzetes figuráit megtaláljuk köztük; a békés polgári életet áhító tulajdonostól kezdve az amibiciózus gyártulajdonosig, a császári udvar főeunuchjától a leányát áruló parasztasszonyig. S a köztük nyüzsgő kerítők, detektívek, katonaszökevények, prostituáltak, színészek teszik teljessé a képet. A polgári humanizmus szemszögéből megrajzolt tablók – az egyes szereplők sorsa, s magának a teaháznak a sorsa – a kínai polgárság félévszázados történetének jellemző vonásait ragadják meg, s meggyőző művészi erővel mutatják meg.