Sorozat: Gondolat Világirodalmi "Fontos, magyar könyvet tart az olvasó a kezében, a rendszerváltás azon könyvét, melyet Magyarországon egyikünk se írt meg ilyen teljesen, életszerűen, ideológiátlanul, vidáman, mélabúsan, szikáran, drámaian, drámaiatlanul. Ingo Schulze 1962-ben Drezdában született (paletta-elhelyezés: Darvasi László születésének évében, midőn Márton László épp nagycsoportos lett), klasszika-filológiát tanult Jénában, majd dramaturg lett egy kelet-thüringiai kisváros színházában. Echte endékás, mondhatná a magyar gőg. Ingo Schulze természetesen elsősorban és legfőképp Ingo Schulze, amint majd azt látni is fogjuk. A regény helyszíne egy kelet-thüringiai kisváros, közvetlenül a rendszerváltozás után. Betört az új idő, sodor mindent, mint az árvíz, és közben szivárog a régi idő is. Új emberek jönnek és régiek mennek és maradnak és lesznek újakká, új mozdulatok jönnek, új szavak, új érzések, örömök, lehetőségek, félelmek, kiszolgáltatottságok. Ismerkedés az új világgal. Csak úgy el lehet menni Münchenbe. Olaszba. Csak úgy megszűnhet az a munkahely, mely pedig láthatóan az örökkévalóságnak teremtetett (nyugdíj!?). Csak úgy. És visszaadni vagy kártalanítani. Földet ki vesz, vegyen, vegyen-e vissza. Öreg stasi nem vén stasi - ja, bocs, nem is stasi. És hogyan lesz egyetemi oktatóból ügynök - nem olyan, hanem olyan, aki Az ügynök halálában halt meg. Ez a keletnémet, immáron német porfészek itt van bennünk. Ha elfelejtettük volna, és szeretjük elfelejteni, mi is endékások voltunk, keletmagyarok, keletfranciák. Schulze nagy érdeme, hogy minderről úgy beszél, hogy nem beszél róla, emberekről beszél, róluk mond egyszerű történeteket (szimpla sztorikat). Pillanatfelvételek, már-már színpadi jelenetek - s köztük telik az idő, a kilencvenes évek egyetlen szóval bajosan jellemezhető ideje, valaki meghal, megőrül, karriert csinál, tönkremegy, párok mennek széjjel és össze és vissza, 'így megy ez..." (Részlet Esterháy Péter előszavából)