Radikális gondolkodók sorozat.
Szent Pál alakjának ko­rsz­erűsége az utóbbi évtizedek filozófu­sainak és művészeinek egyaránt ki­in­dulópontjává vált, mai mon­dani­valójuk veretes hi­vatkozási alapjává.

Szent Pál bár apos­tol, de nem tanítvány, nem beszéli el a Jézus-történetet, csak egyet állít: Jézus feltámadt és megváltott min­ket. Amiképpen az akko­rit, azonképpen a mait, amiképpen a zsidókat, azonképpen a görögöket.

„Meg kell mag­yaráznunk, miért tu­la­j­donítunk ennek a távoli­nak filozófiai közelséget, a valós ilyen mesei megerősza­kolása miért szolgál közvetítésként számunkra, amikor itt és most az egyetemes helyreállításáról van szó a maga tisztán világi mi­voltában.”

„Ami min­ket illet, egy olyan szin­guláris összefüggés ragad meg Pál művében, amely formálisan leválasztható a meséről, és igazából Pál leleménye: egy olyan összefüggés, amely átjárást nyit egy, az alanyra vonatkozó ki­je­lentés és egy, a törvényre vonatkozó kérdés között. Mond­juk úgy, Pál azt ku­tat­ja, mi­lyen törvény struk­turálhat egy alanyt, aki min­den iden­titástól meg­fos­zt­va egy olyan eseményen függ, ame­lynek egyetlen »bi­zonyítéka« éppen az, hogy egy alany állítja.”