Tóth Péter (szerk.) : Szent Demeter - Magyarország elfeledett védőszentje

Tisztelete az egész görög és szláv világban elterjedt, és rendkívüli népszerűségre tett szert. Azt azonban ma már szinte senki sem tudja, hogy a bizánci egyház nagyvértanúját a középkorban évszázadokon át Magyarország védőszentjeként tartották számon, s október 26-i piros-betűs ünnepnapja – az Árpád-ház szentjeihez hasonlóan – a középkori magyar egyházi hagyomány egyik legjellemzőbb sajátossága. A négyszerzős tanulmánykötet Demeter magyarországi tiszteletének monografikus feldolgozására tesz kísérletet, s megpróbál választ találni arra a kérdésre, mi köti a szentet oly szorosan Magyarországhoz, hogy egészen a 19. századig a magyar szentek között tartották számon. A kultusz hazai emlékanyagának részletes elemzése során a magyar középkor elfeledett emlékei tárulnak fel. Megismerjük a szent Árpád-kori eredetű legendáját, annak késő középkori latin és magyar, prózai és verses feldolgozásait, illetve a vértanú tiszteletére íródott, hazai eredetű egyházzenei emlékeket is. A művészettörténeti vizsgálatok nyomán számos eddig ismeretlen, Demeterrel kapcsolatos képzőművészeti emlék kerül újra napvilágra, és bepillantást nyerhetünk a szenttel kapcsolatos néphagyományba és népi szövegekbe is.