Az 1890-es évek két újdonsággal lepték meg a világot: a mozival és a szecesszióval. Nem idegenek egymástól, hiszen azonos feltevésekből indultak ki, hasonló célokat tűztek ki, s vágyaik is közel álltak egymáshoz. A mozgó kép és a mozgalmas stílus a maga módján egyaránt a technika korának szülötte: közvetlenül általa teremtődtek, közvetve pedig a kifinomultság utáni vágy öltött testet bennük. Mindkettő szavak nélkül, ám kifejező kommunikációs eszköztárral szólította meg a közönséget, a film némileg harsányabban, az esztétikai stílus pedig olykor naivnak, máskor nyíltan közönségesnek tetszett. mindkettő vágyta a népszerűséget, a film gyorsabban tett szert rá, a szecesszió viszont tartósabbank bizonyult. A kettő között közvetlen kapcsolat aligha bizonyítható, hiszen a film akkor lépett csak fel művészi igényekkel, amikor a szecesszió szinte véget ért.