Fordította Paller Éva.

Szamarkand, ​a Kelet varázsos hangulatát felidéző mesés város a nálunk is méltán népszerű író, Amin Maalouf számára mindenekelőtt Omar Khajjám XI. századi perzsa költő, filozófus, csillagász és matematikus városa. Azé az Omar Khajjámé, aki verseiben, a híres négysorosokban, a rubáíkban a bort, a szerelmet, a szabadságot énekelte meg egy olyan iszlám világban, mely szigorúan tiltotta a borivást, a háremek mélyére száműzte a nőket, és gyakorta véres háborúkban és öldöklésben tiporta sárba a szabadságot. Ez az ellentétektől és feszültségektől terhes, egyszerre rémisztő és igéző, hallatlanul színes és kalandos világ ihlette meg Maaloufot. No meg az a számos Khajjám-életrajzban fellelhető legenda, mely szerint az életet szerető és dicsőítő költő és tudós a barátja, sőt egy ideig szövetségese volt a halál nagymesterének, Hasszán Szabbahnak, az asszaszinok néven ismertté vált titokzatos és kegyetlen szekta szellemi vezérének, valamint Nizam el-Molknak, a korabeli szeldzsuk szultánok híres miniszterének.