Fülöp Endre – Ocskay Gyula – Pogonyi Szabolcs (szerk.) : Szabadság és/vagy egyenlőség. Tocqueville-tanulmányok

Sorozat: POFA-könyvek 1.

Alexis de Tocqueville születésének 200. évfordulójára emlékkonferenciát rendeztek a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karán. A nyitóelőadást a hazánkban már szinte slágergyanúsnak számító John Lukacs tartotta. A tiszteletreméltó professzor, aki világszínvonalon szövi nemes textúráját, előadásában nagyon „magasra tette a lécet”. Tocqueville-ről elmondható, hogy világhírnevét első, bár nem a legjobb művének „A Demokrácia Amerikában”-nak köszönheti. Lukacs kérdésként teszi fel: hősünk liberális volt-e vagy konzervatív? Egy arisztokrata előkelő könnyedséggel lehet liberális, de mikor lesz egy liberális arisztokratikus? Tény, hogy minden társadalomtudományi diszciplína számára zsinórmérték. A katolicizmusáról vallott nézeteinek elemzése már átköt a klasszika liberális nagyasszonyának, Ludassy Máriának értekezéséhez. Mindenesetre így összegez: Tocqueville szerint a demokrácia és szabadság nem ellensége a hitnek. Ludassyt érdemtelenül mellőzik a kereszténydemokrata forrásmunkák, pedig Lamennaisról és kortársairól készült munkái megkerülhetetlenek kell hogy legyenek a jövő nemzedékek képzésében. Előadásának címe: Isten és szabadság. Ez Lamennais és társainak jelszava volt, amely összeköti a katolikus univerzalizmust az emberjogi egyetemességgel. Tömören: Tocqueville a tolerancia és pluralizmus híveként nem a Szent Szövetség reakcionárius trón és oltár, hanem Isten és szabadság rendező elvében hitt.

A minden konzervatívok orákulumának számító Edmund Burke gondolatvilágával Horkay-Hörcher Ferenc veti egybe Tocqueville- nek a francia forradalomról írott könyvét. A mindent megrengető esemény természetesen az egész világirodalmat és emellett a tudósok világköztársaságát is megihlette. Burke szerint az állam szervesen nőtt képződmény, melyet nem lehet és nem is szabad életidegen doktrínákkal átalakítani. Szerinte nem a választások legitimálják a hatalmat (hiszen az egyének balgák és esetleg rosszul választanának), hanem az emberi nem kollektív tudását kifejező szokások és erkölcsök. Horkay arra a következtetésre jut, hogy mindkettejük gondolatvilága angolszász ihletésű.