Győrfi Kata; Simon Márton; Kövér András Kövi : Slam.Pont 2

Bevezető, szerkesztés, interjúk: Pion István és Csider István Zoltán.
Illusztrációk: P. Szathmáry István.

2006 óta történik valami a magyar kulturális életben – vagy ha rögtön a probléma gyökeréig akarunk hatolni, a kortárs magyar irodalomban –, ami zajlik, alakul, formálódik, és egyre megkerülhetetlenebbé válik. Nyolc évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a slam poetryről és a műfaj legnevesebb hazai művelőiről könyv szülessen.

A slam poetry népszerűsége töretlen, a slammerek tömegeket vonzanak be a versenyekre, és a „tét nélküli” slam-estekre is, az irodalmárok azonban még mindig mintha széttárt karokkal állnának a jelenség előtt, a meghatározás, a kategorizálás kényszerétől megbénulva. 2014-ben heves vita alakult ki a Revizor Online-on a slam térhódítása kapcsán. A fő kérdés az volt, irodalomnak tekinthető-e a slam, s ha nem irodalom, akkor mégis mi? Performansz? Színház? Egy előadói műfaj?
Konszenzus talán azóta sem született a kérdésben, és ennek elsődleges oka az lehet, hogy még mindig túl keveset tudunk a műfajról, a művelőiről, a slam poetry-estek közönségéről. A Csider István Zoltán és Pion István szerkesztette Slam.Pont-kötetek pontosan ezt az űrt kívánják betölteni.

A kötet felépítése kötött. A slammerek először egy hosszabb, majd egy rövidebb, kérdezz-felelek interjúban mesélnek magukról, aztán következik egy fejezet, melyben az adott slammer egy versenyre való felkészülésről vagy egy slam megírásának körülményeiről mesél. Ezt követi a slam, amelynek immáron megismertük a keletkezéstörténetét. A kötetben Kálmán C. György kommentárjai következnek, majd egy olyan slam-szöveg, melyhez a szerző lábjegyzetekben maga is kommentárokat fűzhet. Ezek a jegyzetek megmagyarázzák, mit jelent egy-egy sor, utalás vagy kitekert szójáték. A szövegek végén egy ún. QR-kódot találunk, amely egy megfelelő telefonos applikáció segítségével az adott szöveg előadásának YouTube-linkjére navigál.