„Talamon ​Alfonz alteregója, Samuel Borkopf, legendás személyek hősiesnek aligha nevezhető cselekedeteiről mesél ebben a sajnos befejezetlenül maradt könyvben… A huszadik század hajnalán és reggelén vagyunk egy kisvárosban, ahol a polgárok a Galántha és környéke című napilapból értesülnek szűkebb pátriájuk és a világ dolgairól. Magyarok és németek, keresztények és zsidók élnek egymással többé-kevésbé békében ezen az áldott helyen, ahol mindenki mindenkit ismer, s még a gazdag Kuffner bárót sem zaklatják holmi szocialisták…Talamon Alfonz korábbi prózáiból az anekdotikus elemek éppúgy hiányoztak, mint a humor és felhőtlen derű. Ebből a könyvből kiderül, hogy Talamonnak nagyon is kezéhez állt a mesemondás, a színvonalas szórakoztatás és mulattatás. Soha ennyire felszabadult és ellazult nem volt még, mint itt, a Borkopf-történetekben…Bizonyossággal állítható az, hogy Talamon Alfonz posztumusz könyve…az újabb magyar irodalom legeredetibb, legkülönlegesebb vállalkozása” – írja a kötet utószavában Grendel Lajos.