Udvari István : Ruszin (kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyarországon

Az utóbbi évek közép-kelet-európai társadalmi-politikai változásai felfokozták az érdeklődést a gyökerek iránt. Kárpátalján és Kelet-Szlovákiában felerősödtek a mintegy másfél évszázados törekvések, hogy a ruszinok saját nyelvjárásukat irodalmi szintre emeljék. Jelen monográfia a kérdéskör XVIII. századi előzményeit világítja meg, tulajdonképpen a ruszin egyházi hivatali írásbeliséget írja le filológiai eszközökkel. Tudománytörténeti előzményként Hodinka Antal, Bonkáló Sándor, Baleczky Emil, Dezső László munkái említhetők meg.
A munka publikálatlan, sok esetben lappangó levéltári anyagra épül. Az északkelet-magyarországi regionális kultúra története, a ruszin művelődéstörténet számára egyaránt értékes, az ukrán és az orosz kultúra történetébe átvezető kéziratokat tematikusan és kronológiai szempontok alapján rendezte a szerző.
A XVIII. század első felében keletkezett iratokban vagy a nyelvjárási vonások, vagy az óukrán irodalmi nyelvi elemek dominálnak, s jelen vannak az erős lengyel befolyást felmutató galíciai hivatali nyelv sztereotípiái is. A régi és új tendenciák a Bacsinszky-kancellária gyakorlatában kompenzálódtak, ahol a nyelvjárási különbségek bizonyos fokú kiegyenlítődése is nyomon követhető. Bacsinszky püspök körleveleit, egyéb hivatalos dokumentumait irodalmi nyelvi normák hordozóinak tekintették. Nyelvi hatásuk óriási volt - nyelvi hagyományt teremtettek.