A középkori Európa első egységes stílusa a román koré, amely a 11. században kezdődött, és a 13. század közepéig tartott. Könyvünk ennek a korszaknak a szépségeit ismerteti, a karoling és Ottó-kori előzményekre is gondolva. E művészeti korszak legfontosabb emlékeit a keresztény építészetben hagyta ránk. Az épületek jellegét a kereszténység határozta meg. Egyértelműen egyházi művészet ez, a kötetben bemutatott épületek, szobrok és festmények igazából csak a vallásos világkép alapján érthetők; az ettől már némiképp elszokott mai olvasónak az elemzések minden ehhez szükséges információt megadnak. Kötetünk megragadó szépségű fényképfelvételei, a rendkívül igényes épületfotók, amelyek kevés kivétellel éppen e kiadvány számára készültek, hatásosan idézik fel a középkori templomok és kolostorok különleges hangulatát. Az épületekhez szorosan kapcsolódó szobrok és festmények azoknak a reményeknek és félelmeknek a megtestesítői, amelyek a falak között élő embereket foglalkoztatták. A formai sajátosságok részletes ismertetését az egyes országok művészetét bemutató tanulmányok követik. Ezek hűen szemléltetik a román kor művészetének változatos gazdagságát. A szigorúan vett művészettörténeti ismeretanyag mellett a szerzők kitérnek a művelődés és gondolkodás történetének ehhez kapcsolódó ismertetésére is. Megtalálhatók a könyvben a kevéssé ismert helységek megkeresését szolgáló térképek, illetve a ritkán használt szakkifejezések magyarázatai. Magyar nyelven máig nem jelent meg ehhez hasonlóan körültekintő, részletekbe menő, ennyi emléket bemutató kiadvány a kor művészetéről, sem pedig olyan, amely reprodukcióinak minőségével annak pazar színességét ennyire megközelítette volna.