G. István László : Repülő szőnyeg

Előszó: Tóth Krisztina.

Ez az összesen 231 vers – vagy ahogyan az alcím mondja: „háromszor hetvenhét minta” – az előszó tanúsága szerint a Szepes–Szerdahelyi-féle Verstanból (Gondolat, 1981) kiindulva veszi sorra a különféle versformákat. A görög-római típusú időmértékes verselés számbavétele mellett az ütemhangsúly és a hangsúlyszámlálás is teret kap. Ahogyan többek közt a matematikai, az arab, per­zsa, indiai és észt formák is. A strófaszerkezetek közül a könyv részletesen leírja és szemlélteti a különböző szonett-típusokat és balladaformá­kat, a rondót és a haikut.

Hamar rá kell jönnünk, hogy a könyv úgy ajánl fel kétféle diskurzust, hogy közülük vállaltan nem az egyéni hang a fontosabb, hanem a szakmaiság öröme és az a bravúros profizmus, amely végig fenntart egy egyenletes színvonalat.
Néhány vers azonban egyáltalán nem üt el az életmű eddigi köteteitől. Szervesen kapcsolódnak ahhoz a keresetlenséghez, amely G. István László megrázó erejű, de precízen enigmatikus, a fogalmi gondolkodásba drámai feszültséget oltó költészetének talán legmarkánsabb jellemzője.