Dedikált és számozott példány.

A mese - mert akármirõl lesz is szó, ez a könyv egy regény, mese, a képzelet és az alkotó tehetség munkája - meglehetõsen szakadozott és szerteágazó, ahogy hõsei is nagyon különböznek egymástól. Igaz, arról, hogy mi töltötte ki korábban az életüket, melyikük indult zenésznek, képzõmûvésznek, performernek, írónak, fotómodellnek vagy egyszerûen csak kurvának, és hogy ment nekik a dolog, nem sokat tudunk meg. Életüket a történet folyamán egyetlen dolog tölti ki: az anyag, a narkó, a drog. Már rég túl vannak mindenen, nincsenek többé gátlásaik, terveik, nincs vesztenivalójuk. "Az anyag - mondja William Burroughs - eltérõen az alkoholtól vagy a fûtõl, nem arra való, hogy jobban élvezd az életet. Nem dob fel. Az anyag életforma." Érdekes, hogy ha ma, csaknem fél évszázad után olvassuk a Meztelen ebédet vagy a Junkyt, nem is beszélve a hippikorszak szövegeirõl, egyfajta szocionaivitás tûnik fel bennük elsõsorban. Burroughs is meg akarja oldani a narkóproblémát, miközben megéli, saját bõrén tapasztalja. Könyveiben beszûkült tudatú emberek mozognak, akik csak az anyagra tudnak gondolni; mégis úgy érezni, hogy van a könyvnek egy reális dimenziója, ahonnan egy tökéletesen higgadt kívülálló figyeli nyomorult hõseit. Ugyanúgy, mint Csáth Géza vagy De Quincey, akik a felvilágosodás paradigmájának élharcosaiként kísérleteznek a tudat kitágításának új lehetõségeivel. Rusaknál ez már másként van. Nála a drog a létezés új terét és idejét, külön világát teremti meg; ugyanolyan összetett és szabályozott létállapot ez, mint a "normális", még egyfajta morálja is van. A két világ szabályai azonban minden hasonlóságuk ellenére összebékíthetetlenek.

Theodor Rusak (1963 - ) költő, író, publicista. Rozsnyón érettségizett (1981). 1981–1982-ben a kassai Thália Színpad színésze, 1990 után egy ideig a Komáromi Jókai Színház dramaturgja. Az Iródia mozgalom egyik alapítója. 1986-ban Mo.-ra költözött, itt a Kapu szerkesztője volt. Jelenleg szabadfoglalkozású.

további képek