1945 év őszén a londoni Reuter-hírügynökség megbízásából féléves középkeleti és balkáni útra indultam, amelynek az volt a célja, hogy egy tucat országnak nemcsak politikai, hanem szellemi fejlődését és problémáit kikutassam és lerögzítsem. Másfélszáz cikket írtam és a tizenkét országban tett látogatás eredményeit egy könyvben is öszszefoglaltam, amelynek „Béketudósító" volt a címe.

Ez a könyv ennek a hosszabb munkának körülbelül kétötödét tartalmazza és egybeszedi mindazt, amit Palesztinában és Egyiptomban láttam és tapasztaltam. De talán helyénvaló az is, hogy itt, elöljáróba összefoglaljam mindazt, amit nemcsak a nílusmenti országban és a Szentföldön láttam, hanem azt is, aminek konklúzióit Libanonban, Szíriában, Törökországban, Görögországban, Olaszországban, Jugoszláviában, Magyarországon és Ausztriában gyűjtöttem össze. A BÉKETUDÓSÍTÓ 1946 áprilisában készült el és zárult le. Azóta persze sok minden történt ezekben az országokban; az alapvető problémák azonban ugyanazok maradtak.
Ha valaki összehasonlítaná egy napilapnak 1945 decemberében és 1947 szeptemberében kiadott egy-egy számát, rájönne, hogy bár itt-ott változtak a szereplők - egyik-másik eltűnt a politika színpadáról, míg mások felbukkantak - és itt-ott tovább és élesebbre fejlődtek az ellentétek vagy az összefüggések, alapjában véve Európa, akár az egész világ, ma is ugyanazokkal a kérdésekkel küzd és ugyanazt a célt próbálja elérni.
Ez a cél: A BÉKE.