Delcroix, Olivier (szerk.) : Összeesküvések könyve. Paranoid történelem

Az értelmező szótár meghatározása szerint az összeesküvés: „titkos szövetkezés vezető politikai személyiség ellen, vagy az állami, társadalmi rend erőszakos megdöntésére.” Minden összeesküvés-elmélet alapja a titok, más szavakkal a magyarázat hiánya: az egyén értetlensége egy talányos cselekménnyel, egy ismeretlen személlyel, általában a környező világgal szemben. Mindez fokozza a szorongást, a kezdődő paranoia pedig kapva kap a legvadabb agyrémeken. Az összeesküvés-elméletnek több köze van a mítoszhoz vagy a tündérmeséhez. Eliade óta tudjuk, hogy a mítosztalanított világban élő ember teremt magának újakat. Mi más magyarázza azoknak a műveknek a világsikerét, amelyek vissza szeretnék mitizálni a világot, esetleg meglovagolják a „csoda” reneszánszát, A Gyűrűk Urától a Harry Potteren át Dan Brown Da Vinci-kódjáig? Kötetünk tizennyolc francia szerzőjének tizennyolc novellája is efféle modern mítoszokat teremt, az olvasó idegeit borzolva és teljességgel hihető párhuzamos valóságokat vázolva fel, amelyek valamelyike akár a miénk is lehet. Vajon valóban öngyilkos lett Marilyn Monroe? Miféle sötét mesterkedés robbantotta ki 1968 májusában a franciaországi diáklázadásokat? Csakugyan a maffia gyilkoltatta meg John F. Kennedyt Dallasban? Tudunk-e mindent a 2001. szeptember 11-i merényletről? Igazából hogyan halt meg I. János Pál pápa? Mi köze Alan Turingnak Hófehérkéhez? És ha a Csillagok háborúja nem más, mint egy kolosszális kínai összeesküvés? Úgy halt-e meg Diana hercegné, mint hisszük? Hát Elvis Presley? Hát Maria Callas?