Nietzsche ​filozófiájának szoros összekapcsolása a fasizmussal, ahogyan az ezekben a tanulmányokban történik, kétféle ellenállást szokott kiváltani az értelmiségben. Már az első világháború óta – különösen nyugaton – nő azok száma, akik egyszerűen a német támadó jellegű imperializmus ideológusát látják benne. Ezek számára Nietzsche-kérdés egyáltalában nem létezik. Ennyire leegyszerűsített formában azonban az igazság hamissággá változik. Mert hiába bélyegezték meg ílymódon Nietzschét immár több mint harminc évvel ezelőtt, változatlanul hat tovább. Így nálunk is. Még ma is olvashatunk úgynevezett baloldali íróktól olyan elmefuttatásokat, mintha Nietzsche és Marx lennének a XIX. század nagy forradalmi gondolkodói. De Nietzsche összekapcsolását a fasizmussal ellentétes irányból is elutasítják. Ez még igazán demokratikus, antifasiszta körökben is előfordul. Gondoljunk arra, milyen mély hatást gyakorolt Nietzsche Thomas és Heinrich Mannra, Bemard Shawra stb. A szellemes német gondolkodó és publicista Ernst Bloch a háború alatt azt írta, hogy már unalmassá vált Nietzsche reakciós voltának hánytorgatása, holott közismert, hogy Nietzsche milyen éles ellenfele volt a Bismarck-uralomnak. Ez a példa igen jó, mert élesen rávilágít a polgári demokratikus világnézet politikai és társadalmi gyengéire, különösen az etekintetben legiskolázatlanabb németekéire…