Perczel Miklós testvéreivel együtt Vörösmarty Mihály tanítványa volt. A pesti egyetemen jogot végzett. 1832-től Baranya megye aljegyzője lett, majd különböző hivatalokat töltött be Baranya és Tolna megyében. Nagy hatással volt rá erősen forradalmi és hazafias érzületű bátyja, Mór. Tevékenyen részt vett a reformkor politikai küzdelmeiben, izgatás címén pert indítottak ellene, de 1840-ben ítélet nélkül megszüntették azt. 1848 márciusában Baranya megye követe az országgyűlésben, majd 1848 júniusában az első népképviseleti országgyűlésben Tolna megye kölesdi kerületének országgyűlési képviselőjévé választották. 1848. június 8-ától a tolna megyei nemzetőrség őrnagya, a bácskai harcokban a tolna megyei mozgó nemzetőrség egy zászlóaljának parancsnoka volt. Részt vett a pákozdi csatában, de miután zászlóalját nem sikerült honvédzászlóaljjá alakítani december végén bátyja hadtestében vette át egy honvédzászlóalj parancsnokságát. Ennek élén részt vett a móri ütközetben. Bátyja lemondása után ő is elhagyta a hadtestet és egy Baján állomásozó dandár parancsnoka lett. Március közepétől ismét Perczel Mór parancsnoksága alatt szolgált és részt vett Bácska felszabadításának hadműveleteiben. 1849. április 5-étől honvédalezredessé léptették elő. Április közepén bátyja őt bízta meg – az uralkodó iránti hűség és a magyar alkotmányra tett eskü között ingadozó Csuha Antal tábornok helyett – a Péterváradi erőd parancsnokságával, amit június közepén adott át Kiss Pál vezérőrnagynak. Július 9-én Kossuth ezredessé léptette elő és az aradi vár parancsnokává nevezte ki. Itt összeütközésbe került a vár főfelügyelőjével, Damjanich János vezérőrnaggyal, aki egy időre el is záratta. Szabadulása után bátyjához csatlakozva a temesvári csatában (1849. augusztus 9.) mint önkéntes harcolt. A vereség után Törökországba menekült, és Kossuthtal együtt Kütahyába internálták. 1851-ben, szabadulása után az Egyesült Államokban telepedett le. A polgárháború kitörésekor az Iowa állambeli Davenport mellett élt, és részt vett az iowai önkéntes gyalogezred megszervezésében. Grant vezérőrnagy – aki később az Egyesült Államok 18. elnöke lett – javaslatára ezredesként ennek az ezrednek a parancsnoka lett. Jelentős szerepet játszott Missouri felszabadításában, és még egy ezred került a parancsnoksága alá. Grant tábornok személyesen tüntette ki, a vezetésben eluralkodott intrikák és betegsége miatt azonban benyújtotta lemondását, és 1864. november 1-jén elbocsátották az amerikai hadseregből. A kiegyezés után hazatért és 1868-tól 1887-ig Pécs és Baranya megye főispánja, majd 1887-től 1892-ig Pécs város országgyűlési képviselője volt. 1904. március 4-én halt meg Baján.