Ingo Schulze 1962-ben született Drezdában: írói munkásságát meghatározta a közép-kelet-európai klímaváltozás. Nemzedékének kiemelkedő képviselője, a magyar közönségnek külön kedves mindenkori viszonyainkban való jártassága okán, melynek legutóbb magyarul megjelent regényében, az Ádám és Evelyn-ben is fényes tanúságát adta. A Mobil Boccaccio Dekameron-ját hangszereli át a mobiltelefonos korra: a 2007-es lipcsei könyvvásár díjával jutalmazták. A német újraegyesítés légkörét idézi meg. Billenékeny, tragikomikus helyzeteket. Némelyik rávilágít, hogy az új szerelem, a jószomszédi viszony, a régi barátokkal tett, rég várt utazás harmóniája illuzórikus. De a fejlemények váratlanul, érthetetlenül biztatók is lehetnek, mély és igaz pillanatokat hozhatnak, mikor amúgy minden rosszat ígér. A novellafüzér utazások krónikája. Az úti célok változatosak, némelyiket éppen a közelsége teszi vonzóvá, de a messzeség mégiscsak igézőbb. Olaszország, New York, Egyiptom, Észtország, Szentpétervár: izgalmas világjárás hol nyomasztó, hol nevetséges, groteszk kalandok közepette. Repülőn, vonaton, közúton – említés történik például egy igen különös biciklistáról is. A tizenharmadik, ráadás-darabban pedig Ingo Schulze a Budapest–Bécs viszonylaton szorít kezet magyar kollégáival, Kertész Imrével és Esterházy Péterrel, akik az idők során tiszteletbeli magyar íróvá fogadták.