A komáromi pontomhíd és A valóság erejével című kötetek folytatása
Egy Magyarországunk van. - Elõzõ két könyvemet rokonszenv és egyetértés mellett indulat fogadta. A névvel vagy névtelenül írt elutasító vélemények kendõzés nélkül mutatták, hogy honfitársaink számottevõ része legendákban hisz, nem ismeri saját történelmét. E kötettel folytatom, amit elkezdtem. Adatok, érvek sokasága bõvíti az ismereteket, segíti az olvasót, hogy múltunkról szóló legendák helyett a történelemmel ismerkedjen. Elsõ részében az ismeretek hiánya és az elõítélet okozta téveszmék, a minden alapot nélkülözõ hiedelmek ellen érvelek. A Károlyi Mihály igazságáról és az Erdélyrõl szóló fejezetek például hiteles képet adnak Nagy-Magyarország felbomlása, a trianoni béke hátterérõl. A romániai (erdélyi) és szlovákiai (csallóközi) írások a magyar kisebbség, az együttélés mai gondjairól tudósítanak. Ismerd meg hazádat. Ne csak a tájait, a történelmét is. A második részben arra keresem a választ: mi történt velünk az elmúlt húsz évben? Mi módon jutottunk ide? Ehhez a rasszista és soviniszta indulat fertõzte, egymással is ellenséges, jelentõs részében tudatlan, nyomorgó, utat vesztett néphez. Arról a korról írok, amelyben e nép és választott vezetõi, együtt ismerkedtünk a demokráciával és a piacgazdasággal. Ám a szabadság mámora közben lebecsültük a veszélyt, hogy a társadalomban a háború után törvényen kívül helyezett szélsõjobboldali nézetek terjednek. Közös a felelõsség. A tévutakat, a hatalom birtoklásának vágyát, a jóra való restséget nem könnyû, ám el kell ismerni. A korlátlan hatalom részegítõ tudata mellett a jövõrõl, társadalomról és gazdaságról is gondolkodni kell. Hogyan lehet a gyûlölködõket meggyõzni, gyógyítani? A szétvert magyar gazdaságot okosan újjáépíteni? Hárommillió tanulatlan honfitársunkat felemelni a nyomorból? Beszélnünk kellene egymással, mert ma nincs és e nélkül nem is lesz egységes nemzet. Hazafias és vallásos szólamokkal bõven el vagyunk látva. A népnek munka és kenyér kell. - Csernok Attila