A hazánkban is jól ismert teológus ezúttal filozófiai perspektívában közelíti meg a vallás legfőbb tárgyát, Istent. Ebben a megközelítésben Isten úgy jelenik meg, mint eszme, mint a világot elgondolni törekvő emberi értelem abszolútuma. A felvilágosodás óta azonban kérdésessé és bizonytalanná vált az istengondolat valóságtartalma, egyáltalán a létezés átfogó metafizikai értelmezésének lehetősége. Vajon meg kell elégednünk azzal, hogy természettudományos leírást adunk a világot alkotó tényezőkről? Ekkor nem csupán a világ hullana érthetetlen tények milliárdjaira, de nem tudnánk számot adni az ember egyik elemi tapasztalatáról: önmaga szabad-kezdeményező alanyiságáról, felelős szubjektivitásáról. A szerző Descartes, Kant és Whitehead abszolútum-, idő- és szubjektum-felfogásának kritikus elemzésével a metafizika megújításának szükségessége és egyben lehetősége mellett foglal állást, a feladat elkerülhetetlensége mellé a biztatás érveit is felsorakoztatva.