A Mesék anyákról című kötet egy felnőtteknek szóló meseválogatás-sorozat részeként jelent meg. Mivel a mesék nem harmonikus élethelyzetet vetítenek elénk, hanem olyat, amit rendbe kell hozni, Boldizsár Ildikó válogatásában csupa „rossz” anyáról, túlságosan szoros vagy épp elhanyagoló anya-gyerek kapcsolatról olvashatunk. A kötet első meséi az anya és egy szem fia túlzottan szoros kapcsolatába engednek bepillantást. Problémát jelenthet az is, ha egy asszony hiába vágyik gyermekre, nem ad neki a sors, illetve ha egy anyának vannak gyermekei, de azok nem törődnek vele. Természetesen egy anyának előbb-utóbb el kell engednie gyermekét, s e tekintetben az anya-lánya kapcsolat is sok nehézséget tartogat, főként az azonos neműségből fakadóan. A jellegzetesen női szimbiózis jellegzetesen női elakadást eredményez. Egyes anyák nem tudnak beletörődni lányuk párválasztásába: a jóakarat, amely csak azt nem veszi figyelembe, mire is vágyik, akinek jót akarunk, sok kárt okoz. Ezt példázzák az állatvőlegényekről szóló mesék, amelyekben az anyák csúnyán visszaélnek lányuk hálószobatitkaival. Azért akad otthon maradt anya, aki távolról támogatja leányát, és van, aki még a síron túlról is segít. Az ilyen anya ellenpólusa mindig a gonosz mostoha. Az analitikus iskola szerint a mesebeli gonosz mostohák valójában azonosak az édesanyákkal: egyazon személy – az anya – két oldalát ismerhetjük meg bennük.