Ez a könyv arról szól, hogy egy kis ország, amelynek élete két nagy birodalom között zajlott, amelyet ellenséges szomszédok vettek körül, és amelyet gyakran megszálltak és elfoglaltak, hogyan élte túl eseményekben gazdag történelmének tragédiáit, és hogyan vált szuverén demokratikus köztársaságként az Európai Unió tagjává. A tatár, az ottomán, a Habsburg, a náci és a szovjet birodalom eltűnt, de Magyarország, amely mind az ötnek áldozata volt, és amely elszenvedte annak a következményeit, hogy minden háborúban, amelyben részt vett, a vesztes oldalra került, még ma is azon a földön él, amelyet a kilencedik században elfoglaltak a magyar törzsek. A szerző - akinek Magyarország iránti érdeklődése abból fakad, hogy a kádári korszak hanyatló éveiben brit nagykövetként dolgozott Budapesten - végig követi az ország történetét a magyarok Európába érkezésétől a NATO-tagságig és az Európai Unióhoz való csatlakozásig. Ez a felkavaró elbeszélés tizenegy évszázadot ölel át, szól a középkori nagyságról, a török megszállásról, a Habsburg uralomról, a függetlenségért folytatott sikertelen harcokról, szól arról, hogy az első világháború után az országot megfosztották területe és lakossága nagy részétől, szól a náci Németországgal kötött balszerencsés szövetségről, amely mögött az ország helyreállításának a reménye rejlett, és szól a negyven éves, a Szovjetunió által az országra erőltetett kommunizmusról, amelyet megszakított az 1956-os bátor, de brutálisan elfojtott forradalom.