Havasi költészete szándékosan egymásnak feszített ellentétekre, az irgalmatlan szadizmus és a mély empátia, a tiszta költőiség és a durva bunkóság, a gorgonzola-szózamatok és a mónikasós szlogenek, a gyerekeknek szánt felnőttbeszéd-paródia és a felnőtteknek szánt gyermekbeszéd-paródia ellentéteire épül.

Másfelől Havasi világa pesszimista és baljós. Költeményei hemzsegnek a látszólag képzelt, valójában azonban igencsak jól ismert szörnyetegektől. Egész horror-horda, a Nagy Holc, a Rézfaszú Bagoly, a Hét Rét Görénye, az Éjféli Galambok és a Nagy-Vice-Gombócman baljós árnya fenyegeti ezt a világot, amelyben a derék lényekkel, a Lila Gorillával, a pekingi elefánttal, a kis csótánnyal vagy Cicóval (sőt magával Manócskával is) kegyetlenül leszámolnak, és amelyben elevenen temetnek el, főznek meg, nyársalnak föl, nyakaznak le vagy éppen vernek át arra érdemteleneket.