Sorozat: Az Erdélyi Szépmíves Céh jubileumi díszkiadása.

Pálffy János erdélyi ember volt, s az erdélyi közéletben a forradalom előtt élénk részt vett. Kivált arisztokrata körökben mozgott, holott az arisztokráciáért cseppet sem rajongott, s korábban demokratának számított, holott a plebejusokat megvetette.
Pálffy János egész életszemlélete, erkölcsi ítéletének majdnem erkölcstelen kíméletlensége, emberlátásának majdnem embertelen szigora a csalódott igazságkereső, a kiábrándult idealista állásfoglalása a valósággal szemben. Az ilyen emberek nem tudnak a körülményekhez idomulni, nem tudnak változni, sőt megérteni sem - inkább összetörnek, mint meghajolnak. Vállalkozásaik félbetörnek, útjaik megrekednek, mert cselekvő ösztöneiket megölik erkölcsi gátlásaik, a személyes életben éppúgy, mint a közéletben.

Emlékiratokban a forrásértéket, a történelmi hitelességet szokták keresni és mérlegelni. Pálffy János művénél ez a szempont harmadrangú. Műve elsősorban írói mű. A benne foglalt arcképvázlatok a valóságon alapulnak, de szabadon, egy egyéni szemléleten átszűrve formálódnak ki, s érdekességük nem az, hogy hívek a valósághoz, hanem az, hogy kifejezik azt, aki nézi modelljeit. Már morális ítéleteinek túlfokozottsága is sebzett emberre, a lírával telített egyéniségre mutat, aki inkvizíciójában önmagát is máglyára viszi.

Kiadói festett egészvászon sorozatkötésben.