Szinte hihetetlen, de Szita Szabolcs könyve a magyar Auschwitzról az első monográfia, amely magyar történész tollából erről a témáról íródott. A deportálás általa előadott története sok tekintetben elüt attól, ahogy a történészek nálunk el szokták beszélni a magyar holokausztot. A szerző nem elégszik meg ugyanis azzal, hogy kizárólag a deportálás elhatározását, előkészítését (a gettósítást), és a deportálandók kiszállítását ecsetelje, továbbmegy ennél, hogy nyomon kövesse a deportáltakat halálos útjukon, elkísérve őket egészen a gázkamrákig. Szita Szabolcs Auschwitz-története igyekszik magába integrálni a tanúságtevők múltat illető tudását, megannyi fájdalmas tapasztalati emlékét, és egyúttal biztosítja, hogy a túlélők a saját hangjukon adják tovább a maguk történetét az utókornak. Nagyon váratott már magára ez az újmódi reprezentáció a holokauszt hazai történetírásában. A magam részéről nyugodt szívvel beiktatnám Szita munkáját az iskolai tanmenetbe, mint ajánlott olvasmányt. Már csak azért is, hogy ezzel is elejét lehessen venni a holokauszttal kapcsolatos ijesztő tudatlanság és előítéletesség jövőbeli terjedésének.
(Gyáni Gábor)