Az első bécsi döntés és következményei.

Az 1938. november 2-án, a bécsi Belvedere palotában valóra vált a két háború közti magyar politikai elit és szinte az egész magyar társadalom egyik régi álma: az ún. első bécsi döntés értelmében Csehszlovákia kénytelen volt lemondani mintegy 11 927 négyzetkilométernyi területéről, és ezzel Szlovákia és Kárpátalja déli, főleg magyarok lakta határsávja ismét Magyarországhoz került. A visszacsatolást követő, ellentmondásokkal terhes időszak - a felvidéki "magyar idők" - azonban a mai napig feltáratlan fejezete a történetírásnak, és a Felvidék történetének e viharos hat és fél esztendejéről szinte alig tudunk valamit. Ez jórészt annak köszönhető, hogy az 1938-1945 közötti eseményeket átélők soha nem mondhatták el saját történeteiket, és ezzel párhuzamosan a magyar és szlovák történetírás is rendre szőnyeg alá söpörte az érzékeny témát.
Hiánypótló munka tehát Simon Attila tárgyilagos, kiegyensúlyozott és alapos elemzése, amelyben a történész a saját kutatásaira és a fellelhető szakirodalomra támaszkodva betekintést nyújt a Felvidék történetének e különös - és sok szempontból tragikus - időszakába, és bemutatja a visszacsatolást követő viharos társadalmi változásokat.
Az élvezetes stílusban megírt kötetből megtudhatjuk, milyen hatással volt a politika az átlagemberek mindennapjaira, miközben az is kiderül, a magyar kormányzat miként tervezte a "nyugdíjasok városává" alakítani Kassát, milyen akadályokat kellett leküzdeni a felvidéki focicsapatoknak, miután újra a magyar bajnokságban szerepelhettek, valamint hogy mi történt volna, ha kiszabadul a palackból a "felvidéki szellem".