Az 1957 és 1962 közötti korszak kevéssé ismert periódusa a magyar film történetének. Önálló elnevezése sincs, az ötvenes évek sematizmusa és a hatvanas évek újhulláma közé ékelődik. A melodráma műfaját elsősorban a második világháború alatti évekhez társítjuk, az államszocialista filmgyártáshoz jóval kevésbé. Ez a könyv tehát egy jórészt feldolgozatlan korszak ritkán említett műfaját vizsgálja: a melodrámai jegyeket mutató filmeket az 1957 és 1962 közötti években. A huszonöt film elemzésére épülő gondolatmenet legfőbb állítása, hogy a melodrámai mintázatú filmekben alakul ki a hatvanas évek modernista stílusa. Ezek a művek – azon túl, hogy számos klasszikus (Bakaruhában, Vasvirág, Elveszett paradicsom) és felfedezésre érdemes (Zápor, Lopott boldogság, Csigalépcső) alkotást találunk közöttük – a korszak átmeneti, premodern jellegét mutatják.