Feldmann Sándor, Dr. (szerk.) : Lélekkutatás - Pszichoanalitikai, orvosi, társadalomtudományi, jogtudományi és pedagógiai szemle. 1930. II. évf. 1. szám.

A Nemzetközi Független Orvosanalitikusok Egyesületét a bécsi egyesületet 1912-ben – elvi és gyakorlati nézetkülönbségek és személyes ellentétek miatt – elhagyó szakadár, Wilhelm Stekel 1923-ban alapította meg. Az ortodox freudi és a stekeli irányzat közötti eltérések (pl. az aktuális konfliktus szerepe, a parapatikus/neurotikus tünetek lelki konfliktusra való visszavezetése, az ösztöntan, a bipolaritás törvénye, az aktív technika kérdésében) ellenére Stekel hívei önmagukat mindvégig freudistaként és pszichoanalitkusként határozták meg.
A személyes ellentétek szerepe a magyarországi egyesület létrejöttében is nagy szerepet játszottak: a fiókegyesület alapítója ugyanis a MPE renegátja, a Ferenczi által 1923-ben elhajtott Feldmann Sándor. Feldmann kétévi izolált működés után 1927 decemberében többedmagával megalakította a Nemzetközi Független Orvosanalitikusok Egyesületének magyarországi csoportját. 'Magyarországi Független Orvosanalitikusok Egyesülete' néven. Az egyesület titkára Gartner Pál, jegyzője Hajnal Richárd, pártoló tagjai Justus Pál és Nagy Lajos írók. Céljául a “Freud által alapított és Stekel által a gyakorlat számára revideált lélekelemző tudomány” művelését és “orvosok, pedagógusok, kriminológusok, stb” közötti propagálását határozta meg.

A Független Orvosanalitikusok tagjai intenzív publicisztikai tevékenységet folytattak, számos népszserűsító előadást és szemináriumot tartottak, amelyek többsége nem csak orvosoknak szólt, hanem a társadalom szélesebb rétegeit szólította meg. Az egyesület Lélekkutatás címmel saját folyóiratot is indított, Feldmann Sándor szerkesztésében, amely négy éven át, 1929-tól 1932-ig jelent meg. A Lélekkutatás nem orvosi szaklap volt, hanem „pszichoanalitikai, orvosi, társadalomtudományi, kriminológiai és pedagógiai szemle”, amely a pszichoanalízist mint szellemi mozgalmat figyelemmel kísérő szakorvosok, gyakorló orvosok, szociológusok, pedagógusok, jogászok és művészek számára egyaránt íródott.