Schmal Dániel (szerk.) : Lélek és elme a kartezianizmus korában. Elmefilozófiai szöveggyűjtemény.

Sorozat: Rezonőr.

A szöveggyűjtemény – némiképp pótolva azt a hiányt, amely a karteziánus filozófia magyarul hozzáférhető irodalmát jellemzi – lehetőséget kínál arra, hogy eredeti alakjában tanulmányozzuk az elme „karteziánus paradigmáját”. Descartes, La Forge, Cordemoy, Arnauld és Malebranche írásai részletesen tárgyalják az elme és a test különbségét, a pszichofizikai kapcsolat természetét, vizsgálják az elme oksági hatása, valamint a szabadság lehetőségét egy olyan fizikai világban, amelynek eseményeit a természet törvényei határozzák meg. A karteziánus szerzőket az újabb kutatások nem epigonokként, nem a descartes-i rendszer nehézségeit ad hoc megoldásokkal orvosolni kívánó, szorgalmas rendszerezőkként, hanem olyan eredeti gondolkodókként mutatják be, akik gyakran egészen más problémákon dolgoztak, és egészen más szellemi környezetben alkottak maradandót, mint a mozgalom névadója, Descartes. Ezzel világosan körvonalazódik egy sor olyan probléma, amelyet Searle nemrégiben egyetlen mérvadó kérdésben foglalt össze: How do we fit in? „Hogyan illeszkedünk a képbe?” Azaz hogyan illeszkedik az ember mint kognitív folyamatokkal rendelkező, cselekvő, nyelvhasználó társadalmi lény a természet folyamatai közé, amelyekről a 17. századi természetleírás mechanikai terminusokban ad számot?