Kovács József László : Lackner kristóf és kora, 1571-1631 - 2. bőv. kiad.

A 2004-es év végén jelent meg Kovács József László tollából a Soproni Nemes Tudósok Társasága alapításának 400 éves évfordulójára (újraalakulásával csaknem egy időben) ez a kandidátusi disszertációból lett könyv, mely már rövidebb formában is napvilágot látott a Soproni Szemlében. Mondhatni, hogy a megjelent kiadvány, melynek megjelenését anyagilag a Kulturális Örökség Minisztériuma, Sopron Önkormányzata, a Soproni Városszépítő Egyesület és a Széchenyi István Városi Könyvtár, szellemiekben, dokumentumok és képek közreadásával a Soproni Levéltár, a Soproni Evangélikus Gyűjtemények Levéltára és a Soproni Múzeum is támogatta, valahol a tudományos igénnyel megvalósult munka és a rövidített népszerűsítő ismertetés között (de az előbbihez lényegesen közelebb) áll. A könyv maga hét fejezetre osztott: az önéletrajzi ihletettségű előszót Lackner Kristóf életútja, az idézett kor szellemi korrajza, a Soproni Nemes Tudósok Társasága története, Európa és Lackner emblematikája, a három turnusra megválasztott soproni polgármester iskoladrámái, majd eszmevilágának körvonalazása követi, hogy a közel kétszáz oldalas munka Lackner Kristófnak, mint humanista írónak bemutatása után záruljon. A mű elolvasása során - nemcsak a recenzió írójában - merült fel a kérdés, hogy vajon ez az immár harmadik feldolgozásként, valamennyire a nagyközönségnek is szánt munka vajon a megfelelő formát találta-e meg? E sorok írójának véleménye az, hogy a fonetikusan, mai magyarsággal a szövegbe illesztett idézetek cseppet sem vontak volna le a mű értékéből, és a hétköznapi (latinul, németül, ősi magyarul egyre kevésbé értő) ember számára sokkalta használhatóbb és olvashatóbb lett volna a végeredmény. Egy ezer példányban megjelenő helyi kiadvány joggal várhatja el a közérthetőséget. Hol lesz az új Tudós Társaságnak itt, helyben 1000 olyan tagja, aki folyamatosan elolvassa és kapásból érti is a szöveget? Természetesen a tudományos igény sem csorbult volna, ha a lábjegyzetekben az eredetit teljes egészében közli a szerző, s a "Gurman" olvasó kedvére csemegézhetett volna benne idejétől és igényétől függően. A jelenlegi közreadás módja, főleg az életrajzi fejezetben, nagyon megnehezíti az átlagember dolgát, ami nem lehet egy ilyen köz-igényes mű célja. A könyv egyébként kiváló forrásközlő és feldolgozó munka amellett, hogy nincs szűkében az adatok elemzése kapcsán kikövetkeztetett személyes mondandónak sem. Stílusán a példaképként említett nagy elődök követője, olvasmányos, de azoknál (különösen Csatkainál) lényegesen puritánabb és szigorúbb módon. A technikai hibák számát talán nem is szükséges említeni: kevés van belőlük és nem igazán zavarók. A nyomtatás-előkészítés minősége a Hillebrand Nyomda keze-munkáját dicséri. A technikai szerkesztő, a könyvtár igazgatója, Horváth Csaba megfelelő és lelkes munkát végzett. Kovács József László megjelent művének feltétlenül helye van a városát, annak történetét kedvelő polgár könyvtárában, és Sopron történetének enciklopédikus feldolgozásában is. A szerző a helyi történetiség olyan szeletét választotta témájául, melynek érdekessége és példaszerű feldolgozása felhívó jellegű, irányt mutathat a teljes levéltári anyag közreadása egyik alapvető szempontjaként is.