Rickert, Henrik : Kulturtudomány és természettudomány

Fordította: Posch Árpád.

Sorozat: Ember és természet 3.

Hogy a szaktudományok két főcsoportra oszlanak és hogy a teológusokat és jogászokat, a történettudósokat és filológusokat éppúgy, mint a fizikusokat és vegyészeket, az anatómusokat és fiziológusokat, a biológusokat és geológusokat mind közös érdekek szálai fűzik össze : ezt manapság az egyes szaktudományokban kutatók is meg a filozófusok is egyaránt elismerik. Ámde,míg a természettudományok emberei sohasem lesznek kétségben az iránt, hogy mi néven nevezzék azt a köteléket, amely összetartja őket, addig a másik csoportnál, már legalább, ami az egyes szakokban kutatók véleményét illeti, nem találhatjuk meg egyhamar a közös tevékenységnek még valamilyen elnevezését sem. Egy ily általánosan használt és elfogadott' közös névnek a hiánya közelhozza azt a kérdést, vájjon nem felel-e meg neki egy pontosan meghatározott fogálomnak hiánya és ép ezért az itt következő fejtegetések célja az, hogy kifejtsem azt a fogalmat, amely a nem-természettudományi szaktudományok közös érdekeit, feladatait és módszereit meg tudja határozni és a természetbúvárokéival szemben el tudja határolni. Azt hiszem, hogy a kultúrtudomány szó legjobban jelöli meg ezt a fogalmat s ép ezért felvetjük azt a kérdést, mi a kultúrtudomány és milyen viszonyban áll az a természetvizsgálattal?

Taratlom:

I. Feladatunk 5
II. A történelmi helyzet 9
III. A főellentét 15
IV. Természet és kultúra 21
V. Fogalom és valóság 29
VI. A természettudományi módszer 39
VII. Természet és történelem 51
VIII. Történelem és lélektan 59
IX. Történelem és művészet 69
X. A történelmi kultúrtudományok 75
XI. A közbeeső területek 96
XII. A mennyiségi egyediség 108
XIII. Az értékközömbös egyediség 120
XIV. A kultúrtörténelem tárgyilagossága 125