Kokas Ignác gyűjteményes kiállítása - Műcsarnok, 2006.

Rózsa Gyula és Frank János tanulmányaival, Tandori Dezső köszöntőjével.

Kokas Ignácnak (1926-2009) nagy szerepe van a magyar festészet 70-es, 80-as évek béli alakításában. Tanítványai a magyar avantgárd legjelentősebb alkotói. Mindez annak ellenére, vagy éppen azért lehetett így, mert Kokas Ignác igazából nem tartozott szorosan egyetlen képzőművészeti irányzathoz sem. Ha csak nem találunk ki neki egy külön kategóriát, amelynek az a neve, hogy realista avantgárd.
Festményein hatalmas terek nyílnak, melyekben a táj, az ég, az emberek és különös belső terek darabjai szerepelnek – nem a természetes közegükben. A külső és a belső világok hallatlanul izgalmas terepére vezeti el a műélvezőt. Kokas Ignác tehetsége a művészet jelentette kötéltánc mintapéldája: művei egyszerre hordozzák a diszharmóniát és a harmóniát. Látomásoknak is minősíthetjük, amelyekből a bennünk és körülöttünk lévő természet formálódik meg. Hogy valójában nincs belső és külső természet, hogy ez az ember alkotta szétválasztás hazugság, azt Kokas Ignác képei a lehető legérthetőbben és legtermészetesebben hozzák tudomásunkra.