Dedikált példány!

Sorozat: Corvina műterem.

Kokas Ignác sokáig kereste a helyét, és bár a főiskola elvégzésétől kezdve sikeres volt, elismerték, díjakat és ösztöndíjakat kapott, mégis úgy érezte, nem tud kiteljesedni. Változás a 60-as évek közepén követke-zett be, amikor elkezdte festeni ún. "zöld" képeit. Ez a korszak mintegy három évig tartott, 1965 és 1968 között. Szakmai vagy közönségsikert nemigen jelentett, de egyéniségét megérlelte, kiteljesítette. Úgy érezte, megtalálta a helyét. Életének, alkotó munkásságának talán legfontosabb szakasza kezdődött 1969-ben az ún. "Ginza-korszak"-kal. Ginzapuszta elhagyatott uradalom volt Alcsút mellett, ahol ettől kezdve minden évben eltöltött néhány hónapot. Sajátos, a figuralitás és nonfigurativitás határán mozgó erőteljes kompozíciójú és koloritú képei itt születtek. 1969-ben rendezték egyik legsikeresebb kiállítását is, amely végre elismerést hozott korábbi "zöld" képeinek. Festészete teljesen egyéni utakat követ. Lelkületére, művészi énjére Csontváry volt a legnagyobb hatással. A megformált, megfestett alak önálló életre kelése, a test-lélek-környezet harmonikus megformálása volt mindig is a vágya. Nemzetközi, országhatárokon túl is ható, egyetemes festészetet akart létrehozni. Szereplései a Velencei Biennálékon sikeresek voltak. Napjaink divatos trendjei kissé kiszorították, de művészetének a mai változó világban is fontos szerepe, helye van.