Szabó György, Munkácsy-díjas szobrász, Somogyi József tanítványaként indult a figuralitás világában, majd, viaskodva pályája során a transzcendens kérdéskörrel, formavilágában emberközpontú életművet hoz létre. Főiskolai oktatóként, szobrászként végzett munkássága az egyetemes művészettörténet elismert alkotói közé emeli. Eltérve a monográfiák bigott rendjétől, a könyv szerzői arra törekedtek, hogy egy nagy formátumú alkotó gazdag életpályájáról elfogult képet alkossanak. Ebben az albumban tanúi leszünk az előkép és a rajztudás találkozásának a megvalósult szobrok térgazdagságával. Reflexív (visszaható) szobrászat ez, miszerint ki-ki a maga lelki szűrőjén át vetíti személyiségét a művekre. Mint tükrökre esik a fény és jelenik meg a kép bennünk, de itt nem fénytani jelenségről beszélünk, hanem kibontjuk implicit formájából az alkotásokat, s kicsomagoljuk, értelmezzük, ki-ki felkészültsége, lelkiállapota szerint. Más választ kapunk más és más mentális állapotban, pedig a szobor állandó. Többször érdemes nekifutni. Meg lehet szelídíteni, meg lehet érteni az alkotásokat, s ha nem sikerülne nem biztos, hogy a szobor az oka... A művekben számos absztrakciós lehetőség kínálkozik. Értelmezésükhöz analitikus távolságtartás szükségeltetik, de sokszor elég csak a lélek nyitottsága. Az első lépést a Mester megtette a művek megalkotásával.