kategóriák
- Közlekedés ajánlójegyzék
- Szocreál ajánlójegyzék
- Reklám ajánlójegyzék
- Fotó ajánlójegyzék
- Kínai-japán ajánlójegyzék
- Szentkép ajánlójegyzék
Új árakkal! - Új szentkép ajánlójegyzék II.
- 12 érdekes régiség
- Könyv
- Bibliofilia
- Régiség
- Metszet
- Térkép
- Fotó
- Papírrégiség, Aprónyomtatvány
- Plakát
- Cirkusz
- Modern grafika
- Szocreál
- NER Irodalom
- Egyéb
kosár
üres a kosár
nincs bejelentkezve
Mendelssohn, Moses : Jeruzsálem avagy a vallási hatalom és a zsidó vallás
- leírás
- további adatok
Sorozat: Scripta Iudaica.
Mendelssohn legnevezetesebb vallásbölcseleti müve élete utolsó évtizedében. 1783-ban jelent meg. A "Jerusalem..." a maga korában nagy nemzetközi hatást gyakorolt. Legnagyobb mértékben a német felvilágosodás, a klasszika és a Hászkálá alakjaira halott: meghatározó jelentőségű volt a zsidó vallás képének, mibenlétének kirajzolásában Kantnál, Hegelnél, Fichténél és másoknál (Lavater, Herder, Hamann). Mendelssohn magyarországi hatástörténete is nagynak mondható. A XIX. század elején lezajlott ismeretes Kant-vitában többen használták az ő érvanyagát a kanti ismeretelmélet és morálfilozófia ellenében. Részben ennek volt tulajdonítható, hogy vallásbölcseleti könyvét, a "Jerusalem..."-et nálunk is kiadták németül (1818). A műnek, amely vitairat volt, megvolt a maga többféle aktualitása: először is állást foglalt Mendelssohn az evangélikus vitatársai irányában a zsidó hit és a zsidó közösség főkérdéseiben, de apologetikus jellege is volt: a Hászkálá szellemében védte az askenázi közösség jogait a porosz állammal szemben. Ennek érdekében a kortárs racionalizmus érvanyagát is felhasználta (pl. Th. Hobbes és Rousseau felfogását a társadalmi szerződésről), éppúgy, mint előző írásaiban. A mű eszmetörténeti érték. Az első rész befejezése irodalmilag is egyenrangú a kortárs német literátorok szintjével: a görög sztoikus filozófia erkölcsiségét felidézve tömör és szép sorokban villantja fel gondolataikat. A második rész előszava először a hívőkhöz fordul, majd a hatalomhoz, bizonyítván, hogy a tolerancia tisztelete régi és alapvető elv, amely adott történeti korban is csak a legnagyobb közboldogságot (Glückseligkeit) fogja szolgálni.
Mendelssohn legnevezetesebb vallásbölcseleti müve élete utolsó évtizedében. 1783-ban jelent meg. A "Jerusalem..." a maga korában nagy nemzetközi hatást gyakorolt. Legnagyobb mértékben a német felvilágosodás, a klasszika és a Hászkálá alakjaira halott: meghatározó jelentőségű volt a zsidó vallás képének, mibenlétének kirajzolásában Kantnál, Hegelnél, Fichténél és másoknál (Lavater, Herder, Hamann). Mendelssohn magyarországi hatástörténete is nagynak mondható. A XIX. század elején lezajlott ismeretes Kant-vitában többen használták az ő érvanyagát a kanti ismeretelmélet és morálfilozófia ellenében. Részben ennek volt tulajdonítható, hogy vallásbölcseleti könyvét, a "Jerusalem..."-et nálunk is kiadták németül (1818). A műnek, amely vitairat volt, megvolt a maga többféle aktualitása: először is állást foglalt Mendelssohn az evangélikus vitatársai irányában a zsidó hit és a zsidó közösség főkérdéseiben, de apologetikus jellege is volt: a Hászkálá szellemében védte az askenázi közösség jogait a porosz állammal szemben. Ennek érdekében a kortárs racionalizmus érvanyagát is felhasználta (pl. Th. Hobbes és Rousseau felfogását a társadalmi szerződésről), éppúgy, mint előző írásaiban. A mű eszmetörténeti érték. Az első rész befejezése irodalmilag is egyenrangú a kortárs német literátorok szintjével: a görög sztoikus filozófia erkölcsiségét felidézve tömör és szép sorokban villantja fel gondolataikat. A második rész előszava először a hívőkhöz fordul, majd a hatalomhoz, bizonyítván, hogy a tolerancia tisztelete régi és alapvető elv, amely adott történeti korban is csak a legnagyobb közboldogságot (Glückseligkeit) fogja szolgálni.