1996-ban Alan Sokal „A határok áttörése: arccal a kvantumgravitáció transzformatív hermeneutikája felé" furcsa címmel egy esszét adott le a befolyásos Social Text nevű lapnak, amelyet hamarosan közöltek is. Ebben a cikkben a szerző - a fogalmak eredeti jelentését félreértő szövegek felhasználásával - egy teljesen értelmetlen elméletet fejtett ki. A tanulmányt paródiának szánta, és hamarosan elkészült az önleleplező cikkel is, ám a neves folyóirat nem gyakorolt önkritikát, és elutasította a közlést.z itt közreadott könyv Függeléke tartalmazza mindkét cikket, s azt javasoljuk, hogy az Olvasó elsősorban ezeket olvassa át. Az Intellektuális imposztorok ugyanis az említett csínytevés következménye. Sokal be akarta bizonyítani, hogy cikkével nem áll egyedül: a könyvben számos ismert és nagyra becsült francia posztmodern gondolkodótól idéz, s lépésről lépésre kimutatja, hogy a műveikben az általa elkövetettekkel rokon intellektuális merényletek érhetők tetten. Amikor 1997 végén az Intellektuális imposztorok megjelent, az általa okozott sokk végiggyűrűzött Franciaországon. A könyvet magasztalták és gyalázták, heves vitákat váltott ki intellektuális szigorról és tisztességről. A szerzők fizikusok. Alan Sokal professzor a New York-i egyetemen, Jean Bricmont a Louvain-i egyetemen, Belgiumban. Könyvükkel nem az a céljuk, hogy leszedjék a keresztvizet az általuk irigyelt, neves filozófusokról, gondolkodókról. Hitük és meggyőződésük, hogy a tényeket figyelmen kívül hagyó, a tudomány leplébe burkolózó fantáziálás súlyos kárt okoz a mindenkori filozófiáknak.