Hóország olyan sajátos elnevezése Japán egyik területének, amilyen a mi Somogyországunk vagy talán még inkább a közelmúltban keletkezett fogalom: Vadvízország. Ide, ahol az élet, a természet legfőbb meghatározója a hó, rengetegen jönnek Japán más tájairól havat (vagy ősszel a juharfák színpompás lombjait) látni. Így vetődik ideTokióból Simamura is, a Balettszakértő aki voltaképpen csak olvasmányaiból ismeri az európai táncot. Itt, a gyógyfürdője miatt is vonzó egyik kis faluban ismerkedik meg Komakóval, a fiatal gésával. Kettejük furcsa kapcsolata azután Komako reménytelen szerelmévé lesz. Nem azért reménytelen ez a szerelem, mert Simamura nős, családos, hanem mert ez a magányra született férfi valami meghatározhatatlan, elérhetetlen szép-et keres, és esztétizáló gondolatvilágába nem illik bele ez a hús-vér, az élet egyszerű örömeiért a test örömeiért is lobogó kis gésa. Szokatlan világ, légkör, szokatlan gondolkodás, szokatlan érzelmek kerítik hatalmukba a regény lapjairól az olvasót.