Milos Urban regénye érdekes, nem egyszer meghökkentően fordulatos, olykor hátborzongatóan naturalista mű, mely egyszersmind komoly vallási és filozófiai problémákat vet föl, de aktuális politikai és ökológiai kérdésekre is megkísérel választ találni. Milos Urban regényének alcíme (Zeleny román, azaz Zöldregény) még a könyv olvasása előtt gondolkodóba ejti az olvasót: mire is vonatkozhat e zöldség? A mű eredeti cseh kiadásának külalakja nem mindennapi: zöld papírra, zöld betűkkel nyomták. A könyv tehát zöld, de joggal tételezhető fel, hogy a szerző nyilván nem csupán erre gondolt, amikor ilyen alcímet adott regényének.

A regény egészéről elmondható, hogy számos tradícióval létesít kapcsolatot, az első könyv ebből a szempontból megkülönböztetett figyelmet érdemel. Nyilvánvaló és rejtett utalásai szövegközi kapcsolatok valóságos hálózatát teremtik meg, igazi csemegét kínálva az irodalom ínyenceinek. Olyan szerzők szövegeit vonja párbeszédbe, mint Goethe, Feuerbach, E. T. A. Hoffmann, Franz Kafka, a cseh irodalomból Božena Nìmcová, Jan Neruda vagy K. H. Mácha, s a felsorolás korántsem teljes. Számos lehetséges út nyílik tehát az értelmező előtt, s közülük nem mindegyik kecsegtet egyformán járható ösvényekkel. Nincs mód, sem szükség arra, hogy valamennyit bejárjuk, meg kell elégednünk azzal, hogy csupán néhányat érintünk. Viszonyítási pontként egy olyan szöveget választunk, amely túlzás nélkül tekinthető hagyományteremtőnek, a modern cseh irodalom alapszövegének: Božena Nìmcová Babièka (Nagyanyó) című regényét. Urban Hastrmanjának első könyve olvasható ennek parafrázisaként is, együttolvasásuk ezért mindenképpen gyümölcsözőnek ígérkezik.