Ebben a regényében a krimi nagyasszonya neki igencsak szokatlan terepre téved: a hatvanas évek Londonjába, hippik és művészek közé. Híres nyomozója, Hercule Poirot és regényíró hasonmása, Ariadne Oliver is meglehetősen idegenül mozognak ebben a környezetben. Mert például mi vagy ki a harmadik lány? Erre Mrs. Oliver tudja a választ: "Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl’s Court" - olvassa fel a hirdetést. Ilyen "harmadik lány" jelenik meg Poirot reggelije közben, hogy a segítségét kérje, mert lehetséges, hogy gyilkosságot követett el. De Norma Restarick nem fejti ki részletesebben, mire gondol, hanem elrohan, hiszen a kis belga "túl öreg, senki sem mondta, hogy ilyen öreg". Poirot-t tehát a hiúsága is nyomozásra sarkallja. De ha még az sem biztos, hogy gyilkosság történt, akkor honnan kezdjen neki? Szerencsére a mosdatlan művészek és a bársonymellényes, hosszú hajú világfik ugyanolyanok, mint régen a keménykalapos urak. Ariadne Oliver hathatós segítségével végül fényt derít a bűntettre, és Norma is bocsánatot kér: "Nagyon udvariatlan megjegyzés volt. És nem is volt igaz…"