Lovelock, J. E. : Gaia - A földi élet egy új nézőpontból

(Göncöl Zsebkönyvek sorozat)

 

Előszó a magyar kiadáshoz

Tíz éve várja ezt a könyvet a tárgykörben jártas olvasó.

Valami döbbenetesen újat alkotott Lovelock, vagy mégsem?

Talán nem is az újdonság ereje, hanem a kérdés maga az, ami szokatlan mértékben felkorbácsolja az érdeklődést.

Ősi, archaikus gondolatot, Gaia-földanya istennő életrehívását kísérli meg a szerző, egy - a tudományos világ számára bőségesen gyümölcsöző, egységes szemléletet nyújtó - munkahipotézis keretében.

Lehet ezt támadni, lehet hinni benne, lehet vallás, lehet filozófia vagy tudomány, valójában egyikként sem abszolút, de egyikből sem kirekeszthető, megtermékenyítő erejű gondolat.

Új szemléletet hozott vissza közénk a Föld és a földi élet, kozmikus küldetésünk megítélésében és számos más területen.

Tisztelettel adjuk a magyar olvasó kezébe a kötet második, átdolgozott, angol nyelvű kiadása alapján készült fordítást, mely egyben a GÖNCÖL ZSEBKÖNYVEK első kötete.

Kiszel Vilmos

Előszó

Első alkalommal az 1975-ös írországi szabadságom idején kezdtem hozzá ehhez a könyvhöz.

Jórészét séta közben vagy a Hungry Hill kőtábláin üldögélve gondoltam ki.

Volt ott egy szikla, melyről szokatlanul kedvező kilátás nyílt a Beare Island-re és a Bantry Bay-re, melynek vége beleveszett a széles Atlanti-óceánba.

Ott ücsörögtem derűs napokon és tervezgettem ezt a könyvet.

Talán mert Írországban voltam, eszembe jutott G.B.Shaw, a híres író és könyve, az Egy értelmes nő útikalauza a szocializmusba.

Az ilyen címet manapság lekezelőnek vagy akár soviniszta hangulatúnak tartanánk, azonban a könyvek között, melyeken felnőttem, előkelő helyet foglalt el.
Anyám, aki fiatal korában a nők politikai egyenjogúságáért harcolt, nem ellenezte, sőt, majdhogynem szent szövegnek tekintette.
Úgy gondoltam, Shaw felfogása helyes és egy komoly tárgyú könyvet is úgy kell megírni, hogy azt az értelmes laikus olvasó is elolvashassa.

Az angol nyelv igazán elég rugalmas ahhoz, hogy kifejezhessük vele mindazt, amit képesek vagyunk megérteni.
Csak néhány szakszóra és -kifejezésre van szükség, ezeket pedig egyszerű szavakkal és hasonlatokkal is megmagyarázhatjuk.

Megpróbáltam a könyvet úgy megírni, hogy megértéséhez mindössze szótárra legyen szükség.

Néhány tudóstársam válaszától zavarba jöttem, akik elmarasztaltak amiatt, hogy ily módon hirdetem a tudományt.

A dolgok az utóbbi években különös változáson mentek át, és Galilei híres, az egyházi vezetéssel folytatott küzdelme óta majdnem az ellenkezőjükre fordultak.

Ma a tudományos elit tiltja az eretnekséget. Volt rá némi esélyem, hogy a Gaiát megbélyegzik a szószékről, ehelyett felkértek arra, hogy tartsak róla szentbeszédet a New York-i Szent János Pap Székesegyházban.
Egyházi előljáróim viszont elítélték a Gaiát, mint teleologikusat, a Nature és a Science folyóiratok pedig nem akartak a témával foglalkozó írásokat közölni.

Az elutasításra nem adtak kielégítő magyarázatot.

Úgy tűnt, mintha a tudományos elit - hasonlóan Galilei korának egyházi vezetéséhez - tovább már nem képes elviselni a forradalmian új és merész elképzeléseket.
Több értelme lett volna, ha a Gaiát azon az alapon utasítják el, hogy nincs benne semmi újdonság, mert már mindezt korábban is elmondták.

Az az elképzelés, hogy a Föld él, már ősidők óta létezik.

Gaia az élő dolgok összességének elnevezése, amit a görögök már kétezer évvel ezelőtt használtak.

James Hutton 1785-ben az Edinburgh-i Királyi Társaság előtt megtartott előadásából származik annak az elgondolásnak az első megfogalmazása, hogy a Föld él. Hutton arra is gondolt, hogy a Föld megfelelő tanulmányozása a fiziológia segítségével történhet, párhuzamot vonva az elemek körforgása és a Harvey által felfedezett vérkeringés között.
Ő volt a geológia atyja.

Kiváncsi vagyok, hol és mikor rontották el a dolgot.

A tudományban tíz év hosszú idő.
Vajon volt-e valami ennek a könyvnek az első kiadásában, amit tagadni vagy visszavonni kellene?
Furcsa módon igen kevés rész szorult változtatásra.

Voltak viszont hiányosságok.

Ezek legsúlyosabbika az, hogy kimaradt az orosz tudósnak, Vladimir Vernadsky-nak kijáró elismerés, aki a "bioszféra" fogalmát bevezette.
A fogalmat mindannyian használjuk, anélkül, hogy emlékeznénk kiváló szerzőjére.

A könyv első kiadása túlságosan szabadon használja az optimum és optimalizál kifejezéseket.
Gaia nem teszi optimálissá a környezetet az élet számára.

Úgy kellett volna fogalmaznom, hogy állandó szinten és az élet számára kellemes állapot közelében tartja a környezetet.
A légkör és az óceán összetételére vonatkozó egyes becsléseket az adatok naprakészsége érdekében megváltoztattam.

Az az elképzelés, hogy a Földet régebben egy gázhalmazállapotú üvegház tartotta melegen, továbbra is érvényes.
Ma már úgy vélik azonban, hogy nem az ammónia szolgált erre a célra, hanem a szén-dioxid.

Voltak apróbb hibák is a szövegben, a könyv egészében véve azonban megmaradt olyannak, amilyen volt.

A Gaia-elmélet gazdag forrása a jóslatoknak.

Az első könyvben úgy véltük, lehetséges, hogy a tektonikus mozgások biológiai eredetűek, hogy a természetben a dimetil-szulfid a kén fő szállítója és hogy a trópusi esőerdők azok a területek, ahol az emberiség pusztító hajlamai a legtöbb kárt okozhatják.

A fentiek és több más feltételezés a bizonyítékok felhalmozódásával ténnyé váltak.

Komoly kritikát a Gaia egyedül Ford Doolittle és Richard Dawkins biológusoktól kapott - nevezetesen azért, mert a természetes kiválasztódás nem képes az egész Földre kiterjedő önzetlenséghez vezetni.
Az ilyesmi szerintük megkövetelné, hogy az élő szervezetek genetikai szerkezete előrelátást és tervszerűséget tartalmazzon.
Bírálatukra kimerítően válaszoltam.
Megalkottam egy bolygó modelljét, amin fehér és fekete margarétákból, valamint a velük táplálkozó növényevőkből álló egyszerű ökoszisztéma van.

Ezen a feltételezett világon tartós és kellemes éghajlat uralkodik, miközben az azt melegen tartó csillag sugárzása széles tartományban változik.
Nem volt szükség előrelátásra vagy tervszerűségre, csupán a fajok öntudatlan növekedésére és versengésére, ami természetes kiválasztódásukhoz vezetett úgy, ahogy ezt Darwin tanította.

Amint a tudományban gyakran előfordul, erre a nagyon is építő bírálatra adott válasz új és fontos kérdéseket vetett fel az evolúcióra és az elméleti ökológiára vonatkozó nézetek érvényességét illetően is.

A fentiek azonban egyebek mellett egy második Gaia könyv témái.

Tudományos súlya nagyobb lesz, ezért inkább e könyv kiegészítésének, mintsem helyettesítőjének tekinthető.

Menjünk vissza körülbelül tíz évet és nézzük meg az első kiadás előszavát.
A folyamatosság fenntartása érdekében csupán apróbb változtatásokat eszközöltem.

A Földanya - vagy ahogyan a görögök nevezték: Gaia - fogalma a történelem során végig fennmaradt és alapjául szolgált egy olyan hitnek, ami még mindig együtt létezik a nagy vallásokkal.

A természeti környezetről és az ökológia tudományának fejlődéséről szóló bizonyítékok felhalmozódása során nemrég olyan elképzelések születtek, melyek szerint a bioszféra valószínűleg több, mint csupán a természetes környezetet alkotó talajon, tengeren és levegőn belüli élő dolgok összessége.

Ősi hit és modern tudomány egyesült érzelmileg abban a tiszteletteljes bámulatban, mellyel az űrhajósok saját szemükkel, mi pedig közvetett úton a Földet néztük, amint a Világűr mélységes feketeségéből kiemelkedve felfedte ragyogó szépségét.

Ez az érzés azonban - legyen bármilyen erős is - nem bizonyítja, hogy Földanya él.

Mint vallásos hit, tudományosan ellenőrizhetetlen, így saját összefüggéseiben további ésszerűsítésre alkalmatlan.

Az űrutazásoknak nemcsak annyit köszönhetünk, hogy a Földet új nézőpontból láthatjuk.
Információkat is szolgáltattak légköréről és felszínéről, melyek újfajta betekintést nyújtottak élő és szervetlen részeinek kölcsönhatásába.

Ebből származott az a feltevés és modell, amely szerint a Föld élő anyaga, valamint a légkör, az óceánok és a földfelszín olyan összetett, együttes szervezetnek tekinthető, mely képes bolygónkat az élet számára megfelelő állapotban tartani.

Ez a könyv személyes beszámoló arról a térben és időben megtett útról, amit végigjártunk, kutatva a Föld említett modelljét megalapozó bizonyítékok után.

A munka jó húsz évvel ezelőtt kezdődött és a csillagászattól az állattanig kiterjedt a tudomány jónéhány területére.

Az efféle utazások nagyon is életszerűek, mert a különböző tudományágakat elválasztó határvonalakat professzoraik féltékenyen őrzik, ugyanakkor eltérő, külön megtanulandó titkos nyelvet használnak minden szakterületen belül.

Az ilyesfajta megszokott körutazás túl költséges és eredménytelen lenne a megszerzett ismeretek fényében.

Ahogy azonban a nemzetek közötti kereskedelem gyakran még háború esetén is folytatódik, úgy egy vegyész számára is lehetséges, hogy olyan egymástól eltérő területeken kalandozzon, mint a meteorológia vagy a fiziológia, amennyiben van vevő az árujára.

Az utóbbi rendszerint valamilyen felszerelés vagy eljárás.

Abban a szerencsében volt részem, hogy rövid ideig A.J.P. Martinnal dolgozhattam együtt, aki kifejlesztette a gázkromatográfiát, a kémiai analízisnek ezt a fontos módszerét.

Jómagam ezidő alatt néhány olyan dologgal egészítettem ki a találmányt, amely bővítette annak felhasználhatóságát.

Ezek egyike az úgy- nevezett elektroncsapda-detektor volt.
Az eszköz igen nagy érzékenységről tett tanúbizonyságot a kémiai anyagok nyomainak kimutatása során.
Ez tette elsősorban lehetővé annak kiderítését, hogy a Föld valamennyi élőlényében - az antarktiszi pingvinektől az amerikai szoptatós anyák tejéig - peszticid maradványok vannak jelen.

Ez a felfedezés segítette elő Rachel Carson nagyhatású könyvének, a Csendes tavasznak megírását, mivel megfelelő bizonyítékokkal támasztotta alá afölötti aggodalmát, hogy a szóbanforgó, mindenütt jelenlévő mérgező vegyi anyagok kárt okozhatnak a bioszférában.
Az elektroncsapda-detektor a továbbiakban más mérgező kémiai anyagok csekély, de Figyelemreméltó mennyiségét is kimutatta ott, ahol azoknak nem lett volna szabad jelen lenniük.

A betolakodók között van a PAN (peroxi-acetilnitrát), ami a Los Angeles-i szmog egyik mérgező összetevője, a PCB (poliklór-bifenil), ami a távoli, érintetlen területeken található meg, legújabban pedig a légkörben szabadon lévő klór-fluór-karbonok és a nitrogén-monoxid.

Utóbbiakról úgy vélik, hogy elbontják a sztratoszféra ózonrétegét.

Kétségtelenül az elektroncsapda-detektor volt az az árucikkem, amely lehetővé tette számomra, hogy Gaia után kutatva végigjárhassam a különböző szakterületeket és szó szerint is körülutazhassam a Földet.

Noha kereskedelmi ügynökként játszott szerepem módot nyújtott számomra a tudományterületek közötti utazgatásra, a dolog nem ment könnyen.

Az elmúlt tizenöt év során ugyanis rengeteg zűrzavarnak lehettünk a tudományos életben tanúi, különösen ott, ahol a tudományt bevonták a hatalmi politika folyamataiba.

Amikor Rachel Carson figyelmeztetett bennünket a mérgező kémiai anyagok tömeges alkalmazásából eredő veszélyekre, érveit inkább ügyvéd, nem pedig tudós módjára adta elő.
Más szavakkal: összeválogatta az ügyét támogató bizonyítékokat.
A vegyipar, amely ettől létét látta fenyegetve, védekezésképpen az érvek ugyancsak megfelelően kiválogatott csoportjával válaszolt.
Ez módja lehet annak, hogy igazságot szolgáltasson az emberek számára a közösséget érintő kérdések tekintetében, és ebből a szempontból tudományosan talán megbocsátható lett volna, a dolog azonban a továbbiakban valószínűleg mintául szolgált.

A környezetről folyó vita tudományos érveit mostanában úgy adják elő, mint egy bírósági tárgyaláson vagy nyilvános meghallgatáson. Ugyanakkor nem hangoztatható elég gyakran, hogy ez a módszer - noha minden bizonnyal elősegíti a közügyekben való részvétel demokratikus formáit - nem a legjobb módja a tudományos igazság kiderítésének.

Úgy tartják, hogy a háborúnak legelőször az igazság esik áldozatul.

Gyengül azonban azáltal is, hogy célzatosan használják fel valamilyen törvény előtt fekvő ügy bizonyítékaként.

Környezetvédelmi kérdésekben a tudományos világ szervezett harcoló csoportokra oszlik és erős a ny-omás, hogy mindenki annak a társaságnak a bevett igazságaihoz alkalmazkodjon, ahová tartozik.

A könyv első hat fejezete nem bonyolódik társadalmi kérdésekbe - pontosabban még nem.

A három utolsó fejezetben azonban - melyek Gaiával és az emberiséggel foglalkoznak - már kivonultam arra a csatamezőre, ahol jelentős erők tevékenykednek.

Az utóbbi tíz évben a környezetvédelmi mozgalom olyan politikai erővé vált, amellyel számolni kell.

Ez jó lehet Gaia számára, én pedig az ő részeként támogatásomról biztosítottam az Ökológiai Pártot és a Föld barátait.

Ez nem akadályoz meg abban, hogy úgy véljem, ezek a szervezetek maguknak és a tudománynak egyaránt rossz szolgálatot tesznek, ha az Élet és a Föld igazságait politikai célok érdekében eltorzítják.

Nem elég, ha az embernek helyén van a szíve, világos gondolatokra is szükség van.

Sir Alan Parkes Szex, tudomány és társadalom című könyvében megjegyezte, hogy a tudomány komoly lehet anélkül is, hogy "szent és sérthetetlen" lenne.

Igyekeztem ezeket a bölcs szavakat mindvégig észben tartani.

Az a feladat azonban, hogy a széles olvasóközönség számára olyan dolgokról írjak, amelyekről egyébként ugyan pontos de a kívülálló számára érthetetlen nyelven értekeznek, néha meghaladta erőmet.

Ezért azután egyes bekezdések és mondatok olvasása során úgy tűnhet, hogy az emberközpontúság és a teleológia kettős bűnébe estem.

A Gaia szót gyakran használtam annak az elméletnek rövid megjelölésére, ami szerint a bioszféra olyan önszabályozó egység, mely a kémiai és fizikai környezet kézbentartásával képes bolygónk egészségét megőrizni.
Esetenként nehéz volt túlzó körülírás nélkül elkerülni, hogy Gaiáról ne mint élőlényről beszéljünk.

Ezt csupán annyira kell komolyan venni, mint amikor egy hajót a rajta utazók nőneműnek tekintenek, mintegy annak elismeréseképpen, hogy még a fa- és fémdarabok is - amennyiben céltudatosan tervezték meg és állították össze őket - rendelkezhetnek sajátságos közös egyéniséggel, amely jóval több az alkotó- részek egyszerű összességénél.

Ilyen széles tárgykört átfogó könyvhöz sok segítségre van szükség.

Itt mondok köszönetet annak a sok tudóstársamnak, akik időt és fáradságot nem kímélve siettek segítségemre, elsősorban pedig Lynn Margulisnak, a Bostoni Egyetem professzorának, aki állandó munkatársam és vezetőm volt és aki - figyelmen kívül hagyva a tudományos jóhírét esetleg kedvezőtlenül érintő következményeket - az Egyesült Államokban a Gaia-elmélet legfőbb szószólója volt.

Hálás vagyok ezenkívül C.E.Junge mainzi és B.Bolin stockholmi professzoroknak, akik először bíztattak arra, hogy Gaiáról írjak, valamint munkatársaimnak, Dr.James Lodge-nak a coloradói Boulderből, Sidney Eptonnak a Shell Research Ltd.-től és a readingi Peter Fellgettnek, akik a kutatás folytatására bátorítottak.

Nagyjából 1980 óta kapcsolatban állok a Tengerbiológiai Egyesület Plymouth-i laboratóriumával, ahol Dr.Andrew Watson és Dr.Michael Whitfield munkatársaim, később barátaim lettek.
Köszönet illeti őket, mert hittek Gaiában, mint kutatási témában.

A legutóbbi bátorítás az ENSZ Egyetemétől ered és különösen hálás vagyok programfelelősüknek, Walter Shearernek személyes érdeklődéséért.

A tudományos munkatársak támogatásához hasonló nagy jelentőségű ösztönzést és meleg emberséget kaptam a Lindisfarne Testvériségtől és társalapítóiktól, William Thompsontól és James Mortontól.

Külön köszönet jár Evelyn Frazernek, aki átdolgozta a könyw vázlatát és a mondatok kusza összevisszaságából olvasható egészet állított össze, méghozzá olyan szakszerűen, hogy az eredmény pont azt és úgy fejezi ki, ahogyan én szerettem volna - ha képes lettem volna rá.

Végül pedig lekötelezettje vagyok Helen Lovelocknak, aki nem csak gépelt, hanem megfelelő környezetet is teremtett az írás és a gondolkodás számára.

A könyv végén fejezetszerinti elrendezésben felsoroltam a főbb adatforrásokat, az ajánlott kiegészítő olvasmányokat, néhány meghatározást, valamint az alkalmazott kifejezések és a szövegben használatos mértékrendszerek és mértékegységek magyarázatát.

 

TARTALOM

1. Bevezetés
2. A kezdetek
3. Gaia megismerése
4. Kibernetika
5. A jelenkori légkör
6. A tenger
7. Gaia és az ember: a környezetszennyezés kérdése
8. Élet Gaia részeként
9. Epilógus
10. Meghatározások és fogalommagyarázatok, Ajánlott irodalom