Schmidt, Katharina - Matthias Frehner (szerk.) : Ferdinand Hodler - Egy szimbolista látomás

Ferdinand Hodler 1853-ban született Bernben, és 1872-ben telepedett át Genfbe, ahol haláláig élt. Témái, az Alpok hegyes-tavas tájai, portrék és megbízásra festett történeti képek avatták hazája meghatározó művészévé, akinek korán akadt néhány hűséges támogatója. Terjedelmes életművének túlnyomó részét mindmáig nagy svájci múzeumok és jelentős magángyűjtemények őrzik. Hodler kezdetben genfi tanára, Barthélemy Menn realista felfogását követte, de tájábrázolásain és életképein hamarosan megmutatkozott az a törekvés, hogy a hangulatos megjelenítésről lemondjon egy eszme, egy tárgy átszellemítése érdekében. Genfi baráti köre, amelybe a párizsi szimbolistákhoz közel álló irodalmárok is tartoztak, hozzájárult művészetének ilyen irányú fejlődéséhez, és ahhoz, hogy végső soron kibontakoztathassa nagy alakos monumentális festészetét.

A Klimttel is jó barátságot ápoló Hodler látásmódja némileg eltér a kor szimbolista és szecessziós festőinek stílusától, képei világosak, geometriailag rendezettek, általában nagy méretűek és a hasonló témákat - szerelem, halál, szenvedély, időskor - is egyéni módon, nem elbeszélő stílusban festi meg.
Hodler már 21 esztendősen megfogalmazta művészeti tízparancsolatát, ehhez aztán egész életében tartotta magát. Az ifjú alkotó már ekkor leírta: "a festőnek síkban kell látnia".
Már Hodler egészen fiatalon festett műveiben megfigyelhetők későbbi munkáinak témái, jellegzetességei. A tárlat az indulás képei után felvonultatja a szimbolista festő legjelentősebb alkotásait, többek között Az éjszaka, Az Eurythmia, A Nappal, Az Igazság, A Szerelem és a Pillantás a végtelenbe című műveket.