Brandenstein a Metafizika után az Etikában tárgyalja az Istenhez kapcsolódó filozófiai problémákat.
Az elméleti kiindulópont — mint ahogy ontológiájában is — Arisztotelész. Mi az erkölcs? Az élet egészén jelen lévő, azt minden területén átszövő magatartás. Nemcsak a gyakorlati, hanem a művészi és tudományos élet is meghatározott az erkölcs által.
„Az erkölcsi érték tehát a jóságot, igazságot és szépséget egyesíti: nem új, külön, negyedik érték rajtuk kívül, hanem éppen mindenoldalú kapcsolatuk, a szellemi élettökéletesség. […] ebben a mivoltában és nevében is mutatja, hogy éppen a szellem és az élet hiánytalanságát, mindenoldalúan teljes valóságát jelenti.”
Vagyis nemcsak a praxis világában van jelen.

Brandenstein számára az erkölcs legfontosabb megjelenése a vallás. Hogyan és miért? A metafizikai alapozású erkölcs két formája a természetes és a természetfölötti. Az előző a közvetlen tapasztalati életre alapoz: pl. „gasztrikus; Isten a has”, mammon — erkölcs-, szex-, sport-, hivatalközpontú stb.11 A természetfölötti erkölcs alapelvei a realitáson túl vannak. Ez utóbbin belül véli felfedezni a mágikus és a vallásos erkölcs alapelveit.

Brandenstein Béla (vagy ahogy német nyelvterületen ismerik: Béla Freiherr von Brandenstein 1901-1989) emigrációban, Németországban, Saarbrückenben hunyt el. Igen terjedelmes életművet hagyott hátra: műveinek tekintélyes részét német nyelven írta, vagy német nyelven is megjelentette. Magyarországon, a II. vh. után szinte teljesen elfelejtették.