A magyar építészet nagy korszaka a 19. század és a 20. század első évtizedei. A magyar építészet a 19. században a közép-európai kultúrába szervesen beilleszkedett, a századfordulón pedig próbálta megtalálni saját hangját. E folyamat két kiemelkedő egyénisége volt Ybl Miklós és Lechner Ödön. De a nagy nevek mögött ott állt az építészek népes derékhada, Freund Vilmos, Schweiger Gyula, Hültl Dezső és mások. Az ő személyükre és munkásságukra kevesebb figyelem irányult – néhányukról már született valamilyen feldolgozás, a többségükről még nem. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Művészettörténet Tanszékének hallgatói tanáruk vezetésével évek óta szisztematikusan foglalkoznak a szóban forgó korszak építészetének kutatásával. A jelen kötet a kiadó 2015-ben kiadott Építőművészek Ybl és Lechner korában c. könyv folytatásának tekinthető.