Marczali ​Henrik az 1870–1900-as évek legjelentősebb magyar történetírója. Kivételes tehetséget örökölt, és kivételes korban született Rendkívül sokoldalú történetíróvá képezte magát, amihez tehetsége mellett hozzásegitette óriási szorgalma ís. Már tízéves kora előtt olvasott héberül, németül és latinul, ehhez járult a gimnáziumi évekből a görög és a francia, majd az angol is. 19 éves korábank kertüt az egyetemre. Minden érdekelte: a matematika, fizika, földrajz, de vegül is a történettudományok mellett kötött ki. Széles körű érdeklődése és tudása alkalmassá tette arra a szerepre, amit Horváth Mihály szánt neki, azazhogy összeegyeztesse a magyar és az egyetemes történetírást. Szakmájának legkorszerűbb eszközeivel dolgozott, a magyar történelem minden korszakáról volt maradandó mondanivalója, sőt az egyetemi oktatás reformjának, európai színvonalra emelésének is élharcosa volt. A kilencszázas évekig pályája töretlenül haladt előre. A kiegyezés utáni évtizedek prosperáló gazdasági-kulturális életében munkái, hatalmas tudása, nyílt, egyenes jelleme elismerésre talált, és támogatókat szerzett számára a magas tudományos és politikai körökben. Zsidó származása nem gördített akadályt elébe: teljesítménye alapján egyetemi tanár és akadémikus lett. Az ezredforduló idején azonban megváltozott a légkör körülötte és zsidó tanártársai körül. Mar korábban is folytatott tudományos vitákat, de azok mentesek voltak minden személyeskedéstől, szigorúan szakkérdésekről folytak. Később a viták elfajultak: többször megrágalmazták, meghurcolták, diákjainak egy része tüntetett ellene – a vádak azonban mindannyiszor alaptalannak bizonyultak, a rágalmak elhallgattak. Ő azonban többé már nem volt a régi. Életútja, munkásságának megtörése annak a liberális generációnak a sorsát is jelképezi, amelynek tagja volt. A reformkori liberalizmus legnemesebb hagyományait képviselő politikusok által támogatott ezen tudósnemzedéknek legtöbb tagja 1919 után megismerte mindannak a felbomlását, amire életét tette, aminek munkásságát szentelte. Marczali Henrik emlékirata őszinte, tiszta, okos könyv, egy szigorú ethoszú, de nem egy nyársat nyelt ember önvallomása: a műveltség és a rengeteg tapasztalat mellett az irónia, a humor és a szárnyaló szellem is ékessége.